Szabács viadala s egyebek
Szabács viadala s egyebek
Mátyás király idejéből való a Szabács viadaláról való ének (1475 vagy 1476), mely mindössze százötven sor, de arról nevezetes, hogy első összefüggő nyelvemlékünk, mely nem másolatban, hanem az eredeti kéziratban, sőt az eredeti fogalmazványban maradt ránk. – Azonkivül még két kódex maradt a XV. századból. Egyik a Guary-kódex 1483-ból, mely vallásos tanításokat tartalmaz, az Akadémia kézirattárában. A másik a Festetics-kódex, melyet 1494 tájban irtak, s melynek fő részét a Boldogasszony hórái teszik, a keszthelyi Festetics-könyvtárban.
Legtöbb írott nyelvemlékünk a XVI. század első tizedeiből maradt, ámbár ezeknek jó része régibb, elveszett kódexek másolata, változtatott helyesírással és nyelvvel, úgy hogy nem lehet pontosan megállapítani az eredetinek korát, tehát a szövegnek régiségét.
Első helyen két kisebb nyelvemlék áll: 1503-ból a sajószentpéteriek végzése boraik árulása felől, és a Pannónia megvételéről szóló ismert ének, melyet ma csak XVIII. századi másolatban birunk.
Utánuk következik a kódexek hosszú sora, melyek között e korban már bizonyos nagyobb csoportokat különböztethetünk meg. E csoportokat részint a források, részint a másolók, részint pedig a tartalom közössége köti össze.
A forrásokat majdnem kizárólag a breviáriumban, az Arany legendában és Temesvári Pelbárt munkáiban leljük meg. Az első az imádságokat és énekeket, a második a külföldi szentek legendáit, a harmadik főleg a magyar szentekéit s azonfölül az egyházi beszédeket szolgáltatta.
