Ősi magyar mondák
Ősi magyar mondák
Csaba nem szűnt meg únszolni övéit, folytatja tovább a krónikás, hogy foglalják vissza Etele birodalmát. A magyarok hosszú ideig nem mozdúltak, mig Álmos, Ögyek fia, Csaba kis-unokája meg nem született. Őt isteni jel, anyjának, Emesünek csodás álma jelölte ki a föladat megoldására. »Maga pedig Álmos ékes, de barna ábrázatú, fekete, de nagy szemű, magos és karcsú termetű vala, kezei tömérdekek és ujjai hosszúak valának.« Így festi a Névtelen negyedik fejezetében.
A magyarok bejövetele.
(A Képes Krónikából.)
E leírás mondai alakra utal részletességével és jellemző adataival. Álmost tehát nemzete fejedelmének választja, s ő vezéreivel esküt és fogadalmat fogadnak egymásnak, vérökkel pecsételvén meg szerződésüket. Hosszas és harcokban gazdag vándorlásnak eredtek, meghódoltatták a ruthénokat, elfoglalták Kiót, magukhoz csatolták a rokon kúnokat, s mindenütt nagy tisztességet szerezve Galicián és Lodomérián keresztül Munkács alá szállának. Itt négy napig áldomást tartottak megjöttök örömére, s nagy feladatuk megoldására tanácsot ültek. Álmos betöltötte hivatását, kivezette nemzetét Pannóniába, de a honfoglalás feladata Árpádnak jutott, kit maga után fejedelemnek választatott. Ettől kezdve Álmosról nem szóltak emlékeink, csupán egy kései szerkesztésben olvassuk, hogy Erdélyben megöletett. Mintha e hallgatásban valami rendkivüli esemény emléke lappangana, mintha Álmos csakugyan csodásan tűnt volna el nemzete elől, miként e hallgatásból Toldy azt kimagyarázta!
