A német kultúrbefolyás
A német kultúrbefolyás
Reánk nézve e német kultúrbefolyást az a keleti mesgye, az Ostmark képviselte, az a bajuvár-osztrák országcsoport, mely Magyarország történetére és társadalmi alakúlatára Géza vezérségétől fogva napjainkig befolyni soha meg nem szűnt. A magyar jogtörténet feladata e germán érvényesülést az Árpádkori közjogi intézményekre s a magán-, főleg birtokjogi törvényhozásra kimutatni. De a mi szellemi mívelődés tekintetében ezen legközvetlenebb német szomszédainktól várható volt, arra nézve adjuk át a szót egyik legilletékesebb történetírójuknak. »E tekintetben Ausztria hosszú ideig a (német) birodalom többi országai mögött állott – írja Huber Alfonz;* – magasabb míveltségről akár csak a középkor szellemében is, itt nem lehet szó. A birodalom súlypontja a Babenbergek korában a Rajna mellékén és határos területén feküdt, úgy hogy a délkeleti német markák már területileg is legmesszebb estek ettől. Nem volt egy monostoruk, mely a tudományokat ápolta volna, egy birodalmi apátságuk, melynek feje az udvarral s a kormánynyal élénk összeköttetésben állott volna. Ausztriába vagy Stájerországba, mondhatni, hogy soha sem jött császár. Néhány zárdaiskolában a barátokat és talán tudnivágyó ifjakat vallásban, írás-, olvasásra és számvetésre tanították.«
Geschichte Oesterreichs I. köt. mívelődési állapotokról szóló XVII. fejezet 491–3. l.
És ha ezen eredeti mivoltában fejlődő néptörzsnél a lírai és népköltészetnek gyöngyei fakadtak is és őriztettek műköltészetében Reinmarnál, Walter von der Vogelweidénál: a francia-olasz műbefolyás szembeszökő. Onnan tehát Magyarországnak, a magyar szellem kifejlődésének nem volt mit várnia.
A jáki templom főkapuja.
