Ősnyomtatványok
Ősnyomtatványok
Az ősnyomtatványokat kezdetben főkép hártyára, de papirosra is, nyomtatták. Midőn a könyv már nem képez dísztárgyat, hanem a tanúlmányozás segédeszközévé kezd válni, akkor a papiros teljesen felváltja, de vastagságra és szépségre gyakran megközelíti a hártyát, melyet már csak a dedicationális példányok és a liturgikus könyvek nyomtatásánál használtak. A könyvek alakja kezdetben az ívrét (folio) volt, de a nehézkes használat miatt nemsokára negyedrétű alakban nyomatták őket. 1467-ben már nyolcadrétű munkák is láttak napvilágot. Az ősnyomtatványoknak eleinte nem volt külön címlapjok, hanem az első lapon van a fejezeteket felsoroló tartalomjegyzék; vagy pedig mint a Thuróczi-krónikánál is látható, ajánlólevéllel kezdődnek: Ad egregium dominum Thomam de drag … prefatio iohannis de thwroc: in primum librum chronicae hungarorum foeliciter incipit. Tulajdonképeni, most dívó, bár rövidebb, címlapokkal csak később találkozunk. A munka rendesen a következő szavakkal végződik: Explicit liber, qui dicitur … vagy Finiunt feliciter … Ezt látjuk a Thuróczi-krónikának brünni kiadásánál, mely így végződik: Illustrissimorum hungaria regum chronica … finit felicius. Az ily végsorokból (colophon) megtudjuk a könyv címét, a nyomtatás helyét és idejét s a könynyomtató helyét és idejét s a könyvnyomtató nevét, a kinek műhelyében a mű készűlt. A lapszámozás csak a XV. század 80-as éveiben kezdődik; akkor is csak a levél első lapját látták el római, majd arabs számokkal. Hasonlókép áll a dolog a signaturákkal, vagyis az ívek sorrendjét jelző betűkkel. Ezeket is ez időben kezdik használni.
XVI. századi könyvnyomtató műhely.
