Virágénekek

Full text search

Virágénekek
A házasságról szerzett énekek tárgyáról a szerelmi dalokra, az úgynevezett virág-énekekre lehetne áttérnünk; azonban a most említett két ének előadási modora, az ezekben nyilatkozó humor annyira közeledik, mondhatni megegyez a hegedős-énekek hangjával, hogy egy folytában elébb ezekről tehetünk említést. A hegedősöket, énekeikkel együtt, a fentebb mondottaknál fogva lenézte, üldözte a vallásosság, kevésre becsűlte a világ, meg ők magok sem sokat adtak magokra. Énekeik fő célja a mulattatás volt s ezt a mindennapi élet közönséges szokásainak sokszor elég alantjáró tréfás előadásával, saját egyéniségök nevetségessé tételével s azáltal kivánták elérni, hogy magokból csakúgy mint másokból minden alkalommal készek voltak csúfot úzni. Ütleg, koplalás, szomjúság, részegség, torkosság, latorság, tolvajság, koldús-állapot dicsekvő hangon való szemérmetlen emlegetése, részökről mind virtus-számba ment. Mindenik a maga énekét fútta s igyekezett a többin túltenni, a mint a másiktól eltulajdoníthatott, azzal mint sajátjával hivalkodott. Arra, hogy énekét megörökítse, ha volt is pénz tarsolyában, nem igen áldozott; a mulatók meghallgatták, kinevették, különféle apró pénzzel kifizették, de arra, hogy feljegyezzék, kinyomtassák, nem tartották érdemesnek. Az ének a kísérő zenével együtt elhangzott. A jó Tinódi becsűlte magát annyira, hogy Chronicajában a magáéiból kettőt: a Sokféle részegesekről és az Udvarbírákról s kulcsárokról szólót, lenyomatott. HEGEDŰS MÁRTONnak egy ily énekével Valkai históriás énekének kiadásakor egy üresen maradt levelet töltött be a könynyomtató, s még két ily ének kéziratban maradt fenn, melyek közül az egyik Moldovai Mihály énekének mondja magát a versfőkben.
Szerelmi dal vagy virág-ének ebben a században is, mint mindig, száma nélkül zengett. A szerető szív akaratlanul is dalban nyilatkozik, ha magától nem telik, mondja, alakítja a hallottat, a másét, a mindenkiét. Kardéra tudja azokat gyermek, leány, asszony – mint Pázmány panaszolja – nemcsak egy időben, hanem minden korban. Még a kódex-író szerzetes is gondolt azokra, a mikor egy szelet papirra ezt jegyezte s kódexébe fűzte: »szűvem, lölköm, virágom, cinigém, aranyom, gombom, ágom, levelem.« A mit Sylvester mond, örökre méltóan jelöli meg az elhangzott virág-énekek értékét. Reméljük, hogy még kerül meg a seregestül elveszett XVI. századi szerelmi dalokból; addig örvendjünk, hogy van egy költőnk, ebből az időből, a ki érezte is, tudta is, mit érnek azok, táplálta, termékenyítette azokkal saját lelkét s verseiben olyan örökséget hagyott nemzetének, melynek minden íze annak bizonyítéka, a mit maga egyik éneke végén így fejez ki:
Oh kedves nemzetem, hazám, édes felem!
Kivel szerelmetes mind tavaszom, telem,
Keseregj, sírj, kiálts istenedhez velem;
Nálad, hogy szeretlek, légyen e vers jelen.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi