Énekgyűjtemények
Énekgyűjtemények
Dicsőségének és hatásának terjesztéséhez nagy mértékben hozzájárúltak azon kézirati és nyomtatott érnekgyűjtemények, melyek leginkább vallásos célra készűltek és a melyeknek köszönhetjük a XVI. századi költői termékek jó részének fentartását. E gyűjteményeknél, melyekben gyakran találkozunk Balassinak egyik-másik énekével is, mi sem bizonyítja inkább azt a mélyreható érdeklődést, a melyet a XVI. század magyarja tanusít az egész irodalom, kivált a vallásos és nemzeti költészet iránt. A kézirataik közül megemlítjük a gyulafehérvári, sárospataki, nagydobszai stb. kódexeket, melyek templomi használatra szánt protestáns graduálék; a nyomtatott gyűjtemények közül legterjedelmesebbek: a Bornemiszáé (Detrekő 1582.), mely a XVI. századi vallásos költészetnek valóságos tárháza; az u. n. debreceni énekeskönyv, melyet talán Huszár Gál alapított, a melynek kiadásai a XVI. század második felétől kezdve évtizedenkint megújultak (1560 (?), 1569, 1579, 1590, 1592) és a melyből századokon át milliói meg millió protestáns lélek merítette áhitatát; továbbá a Heltai Cancionáléja (1574) és a Hofgreff-féle énekeket és mondai feldolgozásokat is foglalnak magukban. E fenmaradt művek nagy számából következtetve, bátran tekinthetjük a XVI. századot a magyar irodalom első virágzása korának.
