Virágénekek
Virágénekek
Ha a korábbi idők nem tartottak fenn egy négy sornyi töredéknél többet, a XVI. század komor vallásos iránya és a reformáció puritán szelleme még kevésbbé kedvez a költészet e nemének. E század egyházi férfiaiban az első keresztyénségnek buzgalma újul föl a virágének kiirtására; mint hajdan a térítő papok a rajongás hevével és a gyűlölet kitartásával harcoltak a nemzeti költészet pogány emlékei ellen, hasonló buzgóságot fejtenek ki e kor papjai, katholikusok és protestánsok egyaránt, a szerelmi líra ellen. Vallásos irataikban és prédikációikban nem győztnek elég átkot szórni a virágénekekre, szerzőiket és kedvelőiket örök kárhozatra ítélik. Nem csoda tehát, ha a költőkön, kik jobbára papokból kerűlnek ki, általában az iskolavégzett embereken, kik egyházi nevelésben részesűlnek, vallásos elfogúltság vesz erőt a virágénekek ellen, melyhez tudákos megvetés is járúl, minthogy e dalok leginkább a nép ajkán termettek.
)
Ez elfogúltság és megvetés ellen támad fel Balassi virágénekeivel és vívja ki a szerelmi költészetnek a megillető helyet. Hogy buzgó vallásos neveltetése mellett is éppen Balassi lép föl a szerelmi líra első apostolaként, az a költőnek előkelő származásából, erős és tartós szenvedélyéből s főkép rendkivüli, a renaissance fuvallatáról érintett míveltségéből fejthető meg. Tudományban sokan felülmúlhatták, míveltségre nézve korában alig van hozzá fogható; de azért az ő elfogulatlansága sem terjed annyira, hogy virágénekeit nyomtatásban is közre merte volna bocsátani; úgy hogy csupán a véletlen szerencsének, meg Balassi egy feltétlen hívének köszönhetjük, hogy virágénekei napfényre kerűltek a radványi levéltár százados homályából 1876-ban.
