Pázmány ifjúsága
Pázmány ifjúsága
A nemzeti nyelv fejlődése és a nemzeti irodalom felvirágzása, mely a mohácsi vészre következő korszak gyászos tünetei közepett, vigasztaló és jobb jövőt igérő jelenség gyanánt tűnik föl, nem egyedül a politikai viszonyoktól teremtett nemzeti visszahatás eredménye. Arra lényeges befolyást gyakoroltak a vallásfelekezeti küzdelmek. Katholikus és protestáns részről a vezérférfiak egyaránt érezték annak szükségességét, hogy sajtó útján közrebocsátott műveikkel a nemzetnek azon rétegeire is hassanak, melyekhez a latin irodalom útja nem vezethetett el. És figyelemreméltó tény, hogy éppen az küzdi ki a vallási harctéren a legfényesebb diadalokat, a kit a magyar nyelv és irodalom régibb történetének lapjain a legmaradandóbb hatások és alkotások dicsősége környez: PÁZMÁNY PÉTER.
Ősrégi magyar családból származott. A legmagyarabb városok egyikében, Váradon született, 1570. október 4-ikén. Apja, Pázmány Miklós, biharmegyei alispán, és anyja is Kálvin hitét követték. De korán katholika mostoha-anya kerűlt a házhoz, és ez gyengéd befolyásával a serdülő gyermeket a maga vallásának igyekezett megnyerni. Ebben az időben (1581.) érkezett Váradra Szántó István jezsuita atya.* Báthory István lengyel király barátsága és a szolgálat, a mit Rómában magyar papnövelde alapításával nemzetének tett, nagy tekintélyt kölcsönöztek neki. Lángoló vallásos buzgósággal erős magyar érzést egyesített. Ékesszólása szószékéhez vonzotta a protestánsokat is, kik előtt éles tolla félelmessé tette. A legjelentékenyebb vívmány, a mivel Váradon dicsekedhetett, kétségtelenül az volt, hogy az alispán tizenkét éves fiát a katholikus vallásra térítette és mintegy utódává avatta. Pázmány Péter ekkor elhagyta szülővárosát és Kolozsvárra ment, hol a jezsuitáktól vezetett főiskolában végezte a gimnáziumi tanulmányokat. Tizenkét éves korában a Jézus-társaságba lépett, melynek tagjai ez időben a katholika egyháznak, mind a protestantizmus ellen viselt küzdelemben, mind távol világrészeken pogány népek között, a fegyelem és önfeláldozása szellemével, a tudomány és ékesszólás fegyvereivel nagy diadalokat vívtak ki.
Életrajzát e sorok írója ily cím alatt tette közzé: »A legelső magyar jezsuita«. (Katholikus Szemle, 1889-iki évfolyamában.)
PÁZMÁNY PÉTER ARCKÉPE ÉS NÉVALÁÍRÁSA.
Pázmány magával hozta a rendbe a hivatottságot, hogy a hódítás munkájában sikeresen részt vegyen. Kiváló képességei fejlesztésére elöljárói a legalkalmasabb eszközöket használták föl. A hittudományi tanfolyamra Rómába küldötték. A katholikus egyház központjában töltött négy esztendő természetszerűen nagy hatással volt fogékony lelkére. Különösen egyik tanára, Bellarmin Róbert, korának első hittudományi irója és a vallási polemiának hírneves mestere volt az, ki jövő tevékenységének irányát megszabta.
A nyilvános élet terére Pázmány 1597-ben lépett, a mikor a gráci egyetemhez a bölcsészet tanárává rendeltetett. Előadásaiban nem az egyéb intézetekben használt kézikönyvek szolgáltak neki vezérfonal gyanánt; önálló tudományos szellemétől ösztönözve, maga dolgozott ki e célra nagy terjedelmű munkát, melynek egyik főelőnyét a világosság képezi.* Négy évi tanári működés után (1601.) hazájába küldetett hittérítőnek. Hivatása volt harcra kelni a protestantizmus ellen, mely ekkor már híveinek száma, míveltségök és politikai súlyok fölénye tekintetében, a kath. egyházat Magyarországon túlszárnyalta volt. Az ő fellépése forduló pontot jelez. Mig ékesszólásának hatalmával számosakat, köztök előkelő családok sarjait, vezetett vissza a kath. egyház kebelébe, – a legelső kínálkozó alkalmat megragadta, hogy az irodalmi küzdtéren is érvényesítse kiváló képességeit.
Ennek a munkának egyik részét, a Dialectikát, melynek kéziratát a budapesti egyetem könyvtára őrizte meg, ugyanazon egyetem hittudományi kara »Pázmány Péter összes munkái« latin sorozatának I. kötetében (1894.) kiadta.
