Veresmarti

Full text search

Veresmarti
Kevésbbé feltünő volt az a tevékenység, a mit VERESMARTI MIHÁLY fejtett ki. Ez kálvinista lelkészből lett katholikus pappá. Megtérésének, melyben Pázmány is közreműködött, történetét kimerítő munkában írta meg.* Pázmány tanácsára magyar fordításban kiadta Leys Lénárd belga jezsuita könyvét: Tanácskozás a felett, melyet kell a különböző vallások közűl választani. (1611.) Több mint húszévi szünet után, mint báttai apát nyomatta ki második munkáját: Intő és tanító levél, melyben a régi keresztény hitben a báttaiakat erősíti apáturok. (1633.) A Pázmányhoz intézett ajánló levélben melegen tolmácsolja háláját megtérítője, mestere és főpapja iránt.
Ezt csak 1875-ben bocsátotta közre Veresmarti kéziratából Ipolyi Arnold, ki egyúttal kimerítő bevezetésében Veresmarti élettörténetét megírta. (A kétkötetes mű a Szent-István-Társulat kiadásában jelent meg.)
Mikor Pázmánynak a szentírásról és az anyaszentegyházról írt, Bihar-vármegyének ajánlott munkáját Pécsváradi Péter váradi lelkész (1629.) megtámadta, ez ellen az esztergomi egyházmegyének egy harmadik papja lépett a küzdtérre, ily című könyvvel: Jó nemes Váradnak gyenge orvoslása, melylyel Sallai István püspöki plébános gyógyítgatja farkasmarásból esett sebeit Bihar-vármegyének, és oltalmazása a szent-irásról és ecclesiáról írt könyvét az esztergomi érseknek. (1630.) A nyelv tisztasága és az érvelés ereje azt a gyanút keltheti föl, hogy a könyvet Pázmány maga írta; de valószínűtlen, hogy dolgozatát egyik plébános neve alatt bocsátotta volna közre; valószinűbb, hogy a munkát a saját felügyelete alatt iratta és gondosan átjavította.
Nagy része volt Pázmánynak azon jelentékeny műben is, a mit KÁLDI GYÖRGY jezsuita-atya az egész szent-írás magyar fordításának elkészítésével és kinyomtatásával (Bécs, 1626.) létesített. Ballagi Mór – a protestáns nyelv- és hittudós – itélete szerint a régibb magyar bibliafordítók között Káldi foglalja el az első helyet; mert – úgymond – »öntudatos műgonddal fordít; keze alatt a nyelv elveszti merevségét és könnyű szerrel simúl az idegen észjáráshoz; az előtte szokásban volt körülírásos modor, a fogalmakat inkább leíró mint jelző kifejezésmód nála eltűnik, s ez által a beszéd szintúgy nyer érthetőségben mint szabatosságban.* Ezen előnyöknek tulajdonítható, hogy Káldi fordítását két századon át használta kizárólagosan a katholikus egyház Magyarországban. Figyelemre méltó, hogy az 1626-ik évi kiadás nyomtatási költségeinek fedezéséhez Pázmány mellett, a magyar királyi kincstár és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is járultak adományokkal. Ekként a szent könyvek és a nemezti nyelv kultusza áthidalta a válaszfalakat, a miket vallási és politikai ellentétek emeltek.*
Nyelvtudományi közlemények. III. 70.
Káldi 1631-ben Pozsonyban közrebocsátotta »Az vasárnapokra való prédikáczóknak«és »Az innepekre való prédikáczióknak« első részét. A második rész nem látott napvilágot. Ellenben halála után, 1681-ben Nagyszombatban kinyomtatták »Istennek szent akaratja« cím alatt a tízparancsolat magyarázatát tárgyaló prédikációi gyűjteményét.

Eszterházy Miklós.
»Második Pázmány« dísznévvel ruházták föl XVIII. századbeli írók gróf ESZTERHÁZY MIKLÓSt, ki Pázmánytól a kath. egyházba vezérelve, mellette az ellenreformáció leghatalmasabb tényezője volt. Nemcsak politikai súlyával és anyagi áldozatkészségével szolgált egyházának, hanem alapos hittudományi képzettségével is, mely lehetővé tette neki, hogy a protestantizmus vezérfiaival hitvitákba bocsátkozzék. Ezek között nevezetes az, a mit 1627-ben Hodik János ágostai hitvallású superintendenssel folytatott, s ez latin nyelven nyomtatásban közzétett. Magyar nyelven folyt vejével gróf Nádasdy Ferenccel vitatkozása azon kérdés fölött, »kit kellessék minekünk a szenírásnak érelmében követnünk, hogy mi is eretnekségbe ne essünk?« Fejtegetéseiben nem szorítkozik arra, hogy a feltett kérdésre válaszolva a szentírás értelmezésében az egyház illetékességét bizonyítsa be, hanem kiterjeszkedik annak kimutatására, hogy az egyes hitágazatokban a kath. egyház tanítása a szentírással teljes összhangzásban áll. Fejtegetéseit a theológiai irodalomban való nagy jártasságot tűntetnek ki. Nyelve különösen a mondatok szövésében nem éri el Pázmányét; de »előnyeihez tartozik azon velős, erőteljes, eleven és tősmagyaros kifejezésmód, a helyökön alkalmazott átvitt beszédek, a közmondásokból merített hasonlatok, s gyakran költői képek, mik a gondolatnak világosságot és hatályt kölcsönöznek.*
Az 1642-ben készűlt Értekező levél című könyvecskét Esterházy nem nyomatta ki. Azt Toldy Ferenc 1852-ben a Nemzeti Könyvtár I. kötetében adta ki. Ellenben közzétett, Esterházy két politikai levélgyűjteményt: a) A magyarországi Palatínusnak gróf Esterházy Miklósnak, Rákóczi György erdélyi fejedelemnek írt egynehány intő leveleinek igaz páriái. (1644. Pozsonyban és 1645. Bécsben.) b) A magyarországi Palatínusnak gróf Esterházy Miklósnak Lónyai Zsigmondhoz és némely vármegyékhez írt egynehány leveleinek igaz páriája. (1645. Bécsben.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi