Molnár A. további hányatása és működése
Molnár A. további hányatása és működése
A harmincéves háború kitörtével az ő helyzete is megrendűlt. Előbb a fejedelmi udvarhoz huzódott Heidelbergába, hol az udvari környezet már-már sokallani kezdé az idegen íróra fordított költséget. A fehérhegyi csata földönfutóvá tevén Frigyest, országát Tilly spanyol hadai dúlták fel, Molnárt is Heidelbergában kifosztották és megkínozták. A kínzás jelenetét, a mint a hátrafelé gúzsba kötött s a magasba felhúzott Molnárt a spanyol katona perzseli, meg is örökítette Molnár azon arcképe hátterében, melyet Kalvin Institutiói címlapjára, Kalvin képével szemközt rajzoltatott. Heidelbergából Hanauba vándorolt, tett egy útat Hollandiába is, ahonnan sok adománynyal tért meg. Ekkor jött Geleji Katona útján Bethlentől egy újabb meghivás, s Szenci ekkor a fölzaklatott Németországból csakugyan végleg Magyarországba tette át lakását, 1624. Ettől fogva keveset tudunk róla. 1625-ben Kassán lakott, 1630-ban Kolozsvárt keltezte A legfőbb jóról című könyvét, utolsó munkáját, melyet Ziegler György (álnéven Josquinus Betuleius) rigai tudós tanár De incertitudine rerum humanarum discursus theologicus, ethicus et historicus című latin művének német fordításaiból fordított. A német kiadás a könyvben felhozott temérdek történelmi példa és anekdota miatt igen kapós volt s Molnárt három kiadó is sürgette, hogy fordítsa le e kellemesen oktató olvasmányt magyarra. Discursus de summo bono. Az legfőbb iorol cím alatt bocsátotta ki Lőcsén 1630-ban; második kiadást 1701-ben ért a könyv. Azért nevezetes, hogy Molnárnak itt a példák elbeszélésénél a szépprózai nemben volt alkalma kisérletet tenni, a mi neki eléggé sikerűlt is. Ezt a munkáját Darholtz Ferencnek ajánlta, kinek sok jótéteményét vette s ajándékából kifizette adósságait és kiházasította leányát. Az egyszer elszalasztott szerencsét nem sikerűlt tehát üstökön ragadnia s ezen újabb magyarországi tartózkodása szegénységben telt. Utóbb egészen elfeledték, az új fejedelem, I. Rákóczi György sem fogta hathatósan pártját. 1633-ban még élt, mert akkor rendezte iratait (levelek, diplomák, elismervények, útlevelek stb.), melyek egy nagy kötetben öszegyűjtve Album név alatt gróf Kemény József ajándékából a m. tud. Akadémia könyvtárában őriztetnek s Molnár életét Naplójával együtt oly részletesen és hitelesen dokumentálják, hogy alig ismerjük oly közelről más e korbeli írónak életét. – Erdélyben halt meg, némely hagyomány szerint a kolozsvári temetőben nyugszanak hamvai.
