Apácai nyilvános vitatkozásai
Apácai nyilvános vitatkozásai
Kortársai az Encyclopaediát nem méltatták. A tudománykedvelő fejedelem sem vette észre, s midőn Bisterfeld helyébe más tanár kell, Apácaira nem is gondol, – mert mint tanítványa, Bethlen Miklós, Önéletirásában írja: »Abban az időben a szegény Magyarok kivált Erdélyben, úgy hitték, hogy ha nem német s plundrában nem jár, nem lehet tudós ember«, – hanem Basiret hívja meg, a kivégzett angol király volt udvari papját. Ez csakhamar ellensége lett Apácainak, a kit cartesianizmusa és az Erdélyben akkoriban meglehetősen elterjedt presbiterianizmushoz ragaszkodása egyaránt gyanússá tettek előtte. Basire a fejedelemmel együtt 1655 szeptember 24-én vizsgálatot tartott az új tanév elején az iskolában s ez alkalommal történt meg köztük az emlékezetes összeütközés. Basire megtámadta a presbiterianizmust, mire Apácai azzal válaszolt, hogy okai oly selejtesek, hogy minden középszerű presbiteriánus könnyen megcáfolhatá. Erre II. Rákóczi György parancsot adott, hogy ezt az ellenfelek azonnal megtartandó nyilvános vitatkozáson döntsék el. Hiába szabadkozott mot már Apácai, hogy ily fontos ügyre nem készűlt el eléggé: a vitatkozás megtörtént s Apácai teljes vereségével végződött. »De isten engem úgy segéljen (fakadt ki ekkor a fejedelem) Apácai uram, a Medgyesi presbitériumot, a míg én élek, ide be nem hozza ked. Mást ne tanítson, mert isten engem úgy segéljen, valaki mást tanít, a Marosba vettetem, vagy a toronyból hányatom le!« A fejedelem megfosztotta állásától s midőn Lorántfi Zsuzsánna Patakra akarta tanítónak hívni, Rákóczi ellenezte: »nem illik ilyen embernek javán úgy munkáklodni«. A püspök azt ajánlotta neki, kövesse meg Basiret s adjon reverzálist. Apácai egyiket sem cselekedte s a következő évben a sokkal kisebb rangú kolozsvári iskolába helyezték át.
Itt 1665 november 20-án foglalta el állását. »Ha az alumnia a deákokat (írja Bethlen Miklós gróf) és engemet az atyám ott (Gyulafehérvárt) nem tartott volna, bizony mind odahagytuk és Kolozsvárra Apácaihoz mentünk volna«. Itt is nagy hatással volt tanítványaira. Az iskola részére az ő kedveért tett Lorántfi Zsuzsánna ezerforintos alapítványt s Barcsaitól is ő nyerte ki tíz tanuló ingyenes köztartására a cameraticum beneficiumot. E fejedelemhez fordúlt 1658 végén nagy tervével: A magyar nemzetben immár elvégtére egy Akadémia felállításának módja és formája felől. Ugyanez évben dúlja fel a tatár Fehérvárt s híres iskoláját s Barcsai sem ér rá Apácai tervével foglalkozni. Erdély hanyatlik s nagy fia fenszárnyaló törekvéseinek véget vet a korai halál: 1659 deczember 31-én éjjel Apácai meghal sorvadásban, 35 éves korában.
Rövid életet élt, de halhatatlant!
