Ujváriak dicséreti
Ujváriak dicséreti
Érsek-Újvár a kurucoknak főerőssége s a fevidéki hadmíveleteknek középpontja volt. Őrsége a vitézlő rend legjavához tartozott, mely az egész országban elhíresűlt az Oskai elfogásához hasonló, merész »portázásai«-ért s általában vitézi erényeiért. »Rekkenő hév nyárban, Zordon tél havában«, éjjel-nappal étlen-szomjan serénykednek a német üzésében; lesben állva, nyilt csatában mint sólymok repűlnek a vezér vagy a trombita szavára. Pozsonytól Esztergomig mindenki retteg tőlük, sok német tábornokot megszalasztanak, Stahremberg Miksa császári vezért pedig egy vakmerő kiránduláskor foglyul ejtik saját táborában. Ennyi jelességért méltán kivánja az Ujváriak dicséretinek (1710.) szerzője. A költeménynek versformája, hangja nagyon emlékeztet Balassi Bálint Végek dicséretire; de a tartalom élénk változatosságában s az előadás könnyedségében sem méltatlan követője a mesternek, ki a XVII. század folyamán még mindig a legolvasottabb költő.
A Rákóczi-nóta. (Káldy Gyula átiratában.)
Jaj ré-gi szép ma-gyar nép, Az ellen-ség téged mikép
Szag-gat s tép! Mi-re ju-tott álla-potod Romlandó cse-rép!
Mint egy é-kes ele-ven kép, Voltál o-lyan szép, Ma-gyar nép!
De a sasnak körme között Fonnyadsz mint a lép, Szegény magyar nép!
Mikor lész már ép? Megromlottál mint a cserép,
Jaj hát szegény magyar nemzet Jó-ra mikor lép?
Szag-gat s tép! Mi-re ju-tott álla-potod Romlandó cse-rép!
Mint egy é-kes ele-ven kép, Voltál o-lyan szép, Ma-gyar nép!
De a sasnak körme között Fonnyadsz mint a lép, Szegény magyar nép!
Mikor lész már ép? Megromlottál mint a cserép,
Jaj hát szegény magyar nemzet Jó-ra mikor lép?
