Protestáns intézetek
Protestáns intézetek
Míg a katholikus iskolák a maguk ósdi elmaradottságában békességesen folytathatták munkájukat, a protestáns intézetek, a melyeknek némelyikében újabb szellem kezdett lengedezni, sok háborgatásnak voltak kitéve. Néhányat megszüntettek, másokat megcsonkítottak. Volt mégis több jóhírű kollégiumunk, milyen a sárospataki és a debreceni; az utóbbiban, a mely különösen a híres mathematikus Maróthy György alatt virágzott, a XVIII. század közepén a természettudományokat már kisérletekkel adták elő. Ezeken kivül jó hírben állott a pozsonyi és a soproni evangelikus liceum is. A királyhágóntúliak közül a nagyenyedi, mely 1704-ben a várossal együtt a lángok martaléka lett, néhány évvel utóbb ismét megnyílt. A kolozsvári kollégiumban öt tanár működött. A Sáros-Patakról számkiűzött iskola 44 évig Gyulafehérvárott folytatta működését, később pedig Marosvásárhelyre költözött át s itt az alsóbb iskolákkal egyesűlve főiskolává lett. A negyedik nagy református kollégium, a székelyudvarhelyi, jeles tanárának, Borosnyai Lukács Jánosnak köszönhette emelkedését. A szászok iskolái lassabban fejlődtek; a brassói nem tudta visszanyerni XVII. századbeli fényét, s a szebeni sem emelkedett, úgy hogy a törvényt tanúlni kivánók magyar főiskolákra voltak kénytelenek járni. Az unitáriusoktól a kolozsvári főiskolát 1718-ban elvették, de azért az oktatást magánházban folytatták; volt ezen kivül iskolájuk Tordán és Székely-Keresztúron is.
Mária Terézia magyar kisérettel.
