LATIN IRODALOM: A SZENT LÁSZLÓ-LEGENDA.
LATIN IRODALOM: A SZENT LÁSZLÓ-LEGENDA.
SZENT LÁSZLÓ királyt Nagyváradon temették el az általa emelt székesegyházban. Sírjánál csodák történtek, a törvénykezésben ott történő eskünek perdöntő ereje volt. Szenttéavatása 1192-ben történt s a XIII. század elején elkészült életírása is: Legenda Sancti Ladislai. A névtelen szerző a kereszténység jámbor hősét dicsőíti a királyban minden különösebb magyar vonatkozás nélkül. Nem annyira életéről, mint inkább csodáiról szól.
A Szent László-legenda legrégibb latin kéziratában hat csoda van: az imádkozó király levegőbe emelkedése, az éhező sereget tápláló vadállatok meséje, a király tetemeit szállító szekér megindulása, a hátrafordult fejű ember története, az ezüst tál esete és a csillag-csoda. Az elsőben Szent László legénye azt látja, hogy mikor ura éjnek idején bemegy a váradi templomba és ott imádkozik, teste megdicsőülve a levegőben lebeg; a másodikban a király a besenyőkkel való harcai közben nagy pusztaságba jut, ott vitézeit éhhalál fenyegeti, mire Isten akaratából szarvasok és bivalyok jelennek meg a csüggedt táborban s mindenki annyit öl le belőlük, amennyit akar; a harmadikban a szekér minden emberi és állati segítség nélkül viszi Várad felé Szent László holttestét, mert a király ezt a helyet választotta ki magának sírja helyéül; a negyedikben egy rossz ember dohosnak mondja a szent király jóillatú tetemét, mire arca hátához csavarodik s így marad mindaddig, míg a hazug meg nem vallja bűnét s bocsánatért nem esedezik; az ötödikben a gonosz ispán el akarja tulajdonítani a szegény katona ezüst tálát, de mikor Szent László sírjára teszik a tálat, eszméletlenül rogy össze; a hatodikban két órán keresztül látják az emberek azt a ragyogó csillagot, mely a király tetemét őrző monostor fölött ékeskedik Szent László szenttéavatása alkalmával. Mindezek a mozzanatok már a László-legenda megírása előtt is megvannak számos külföldi legendában, nem egy közülük nagyon régi eredetű, egyik-másik igazi ősrégi történet. A szép elbeszélések idegenből kerültek hozzánk s utólag kapcsolódtak a király személyéhez. Ha valamelyik egyházi férfiú a templom szószékén megemlékezett egy-egy példáséletű szent emberről s elmondta Szent Jakab, Szent Márton, Szent Vencel és mások életének csodás eseményeit, hallgatóinak képzeletét megragadta a csoda, beszélgettek róla s idő multával Szent László emlékéhez fűzték az elbeszélést. Belejutottak ilyen jámbor történetek más középkori magyarországi szövegekbe is, így Márk krónikájába, a Dubnici Krónikába, Temesvári Pelbárt munkáiba és a XVI. századi magyarnyelvű kódexek lapjaira. Egész legendakör alakult ki ilyen módon a magyarok hőslelkű királyáról, a mondák szálai legendákkal fonódtak egybe, az igaz történet a képzelet alkotásaival keveredett.
Kiadások. – A magyarországi szentek legendáit a könyvnyomtatás elterjedése óta sokszor kiadták s a jobb kiadásokban a kéziratok és megelőző szövegkiadások megemlítésére is gondot fordítottak a szövegek közlői és magyarázói. – A bollandisták nagy legendagyüjteménye, az európai hírű Acta Sanctorum, június 27-hez kapcsolja a Szent László-legendát és a hozzáfűzhető tudnivalókat. – Ennek szemmeltartásával készült a magyar szentek legendáinak hazai kiadása a XVIII. században: Acta Sanctorum Ungariae. Nagyszombat, 1743. – Leghasználtabb a Szent László-legenda szövegközlései közül Endlicher István kiadása: Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana. Sanct Gallen, 1849.
Irodalom. – Podhradczky József: Szent László királynak és viselt dolgainak históriája. Buda, 1836. – Pauler Gyula: A magyar nemzet története az árpádházi királyok korában. Két kötet. Budapest, 1893. – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. II. kötet. Kolozsvár, 1919. – Holik Flóris: Szent László-mondáink és Compostellai Szent Jakab. Katolikus Szemle. 1923. évf. – Berze Nagy János: A Szent László pénzéről szóló monda népmesei kapcsolatai. Népélet. 1925. évf. – Karácsonyi János: Szent László király élete. Budapest, 1926. – Horváth Cyrill: Szent László-legendáink eredetéről. Budapest, 1928.
