SZÖVEGHAMISÍTÁSOK.

Full text search

SZÖVEGHAMISÍTÁSOK.
AZ ÁRPÁDKORI magyarnyelvű szövegmaradványok csekély száma néhány rajongót és hamisítót arra indított, hogy megszaporítsák a legrégibb magyar nyelvemlékeket. Próbálkozásaik nem jártak sikerrel. Ha egyik-másik jól sikerült hamisítvány rövid időre megtévesztette is a hiszékenyebb érdeklődőket, mindig akadtak olyan szaktudósok, akik nem késtek leszámolni a gyanús eredetű maradványokkal.
A XVIII. század végén tűnt fel történetirodalmunkban: a Csíki székely krónika. Ezt a latinnyelvű hamisítványt Aranka György erdélyi író 1796-ban kapta Csíksomlyóról egy katolikus plébánostól. Mivel hitelessége egyre gyanúsabbnak tűnt fel előtte, nem merte kiadni. Elsőízben Killényi Székely Mihály nyomatta ki szövegét 1818-ban. Most már híre ment a krónikának, a történetírók közül többen védelmezték forrásértékét. Később kiderült a valóság. A krónikát a XVIII. század utolsó évtizedében a székelyföldi Sándor-család készítette részint anyagi érdekből, részint családi hiúságból. Egy nagy pert akart vele eldönteni s a familia ősi rabonbán-eredetét iparkodott bebizonyítani. Ma Szádeczky Lajos kutatásai után (1905) – senkisem kételkedik a krónika hamisítvány voltában.
A legügyesebb szélhámosok egyike volt az 1830-as és 1840-es években LITERÁTI NEMES SÁMUEL. (1795–1842.) Ez az erdély származású régiségárus többízben beutazta Magyarországot és Ausztriát, szenvedélyesen gyüjtötte a legkülönfélébb történeti és természeti ritkaságokat s nagy feltűnést keltő régiségeit a maga gyártmányaival is gyarapította. Kéziratos hamisítványokból álló hagyatékát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Latinnyelvű képes krónikája egy nyolcsoros rímes magyar verset foglalt magában a tatárjárás korából. Ezt a XIV. század elejéről keltezett hamisítványt Toldy Ferenc a Magyar Tudományos Akadémiának egyik 1854. évi ülésén be is mutatta mint hiteles emléket. Másik hamisítványáról, az I. András korabeli magyar imádságokról, Jerney János akadémiai tag egész kötet magyarázatot írt 1854-ben. Bámulatos, hogy ez a félművelt antikvárius mennyire félre tudta vezetni korának legtudósabb embereit, holott már hirdetéseinek megfogalmazása is világosan mutatta, mennyire vásári jellegű volt egész lelkisége. («Értesítő levele a nagyérdemű publikumhoz, városról-városra mutatás és megmagyarázás végett hordozott históriai és természeti régiségekkel teljes kabinetjáról.» «Hirdető levele az özönvíz előtt élt némely csuda állatokat s azoknak maradványit és azután a tündér időkbe élt emberek hadi öltözetjeiből, fegyvereikből, bálványaikból s több mint ezer darab kínai, egyiptomi, görög, római, magyar és német régiségekből álló gyüjteménye mutatásáról és magyarázásáról.» «Múmia hírlap, mellyel a közönséges nézés végett kitette azon régi ritkaságokból álló gyüjteményét, melyről nagyítás nélkül bátorkodik állítani, hogy a t. t. urak s asszonyságok megelégedésüket fogják nyerni.»)
Leghíresebb hamisítványát, a XI. századba helyezett I. András korabeli imádságokat, állítólag egy klagenfurti latin kódexbe rejtve találta 1842-ben. Még halála előtt eladta a kódexet Jankovich Miklósnak s a kódex az ő hagyatékából jutott a benne megőrzött magyar imádságos szöveggel együtt a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. Toldy Ferenc és Jerney János 1850-ben megvizsgálták a nagy értéket igérő szövegeket, a leletet hitelesnek találták s ettől az időtől kezdve az I. András korabeli imádságokat jó ideig a legrégibb magyar nyelvemlékek gyanánt emlegették. («Ó Jézus és Szent Mária asszonyt hívők, Isten rontsa pápa úr elleneit…» 21 sor.) Amint annak idején Révai Miklós a Halotti Beszédet, akként fejtegette – olyan széles alapon – Jerney János az András-kori Imádságokat. Közölte hasonmását, megállapította olvasását, megvilágította kiejtését s minden mondatához bőséges művelődéstörténeti és nyelvészeti magyarázatokat fűzött. (1854.) Nem vette figyelembe, hogy milyen tudatlan elírások és nyelvi furcsaságok éktelenkedtek a szövegben. A sokat emlegetett szövegkoholmányról Szabó Károly józan kritikája rántotta le a leplet. (1866.)
A hún-székely rovásírás betűjegyeivel készült hamisítványok sorába tartoztak: a pozsonymegyei Gellei imádságoskönyv, a megfejthetetlen ákombákomokat mutató Rohonci-kódex és a nyírfakéregre írt Turóci fakönyv. Míg ezek főleg az 1840-es, 1850-es és 1860-as években foglalkoztatták a nyelvi régiségek búvárait, az 1870-es években Somogyi Antal Régi magyar énekei, az 1880-as években az ősi magyar énekekkel hivalkodó Karacsay-kódex vitái ébresztettek figyelmet.
A Gellei imádságoskönyvnek két másolata van: az egyiket a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára, a másikat a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár őrzi. Rövid kézirat, betűi csak utánozzák a hún-székely írásjegyeket, tartalmát ismert katolikus imádságok teszik. 1777-ben bukkant fel, mikor Hájos István kegyesrendi szerzetes adatokat keresett a magyarok régi szittya írásáról szóló latin könyvéhez s egyik rendtársa megküldte számára ezt a pozsonymegyei, állítólag Gelle községből származó kéziratot. (Révai Miklós és Toldy Ferenc még hiteles emléknek tartották, de Szabó Károly 1866-ban kimutatta értéktelenségét.) – A Rohonci-kódex a rohonci Batthyány-könyvtárból jutott a Magyar Tudományos Akadémia birtokába 1838-ban. Vaskos írott könyv, érthetetlen szöveggel, de a hamisításnak annál feltűnőbb jeleivel. Literáti Nemes Sámuel keze benne volt ebben a hamisítványban is. (Szabó Károly: 1866.) – A nyírfahéjra írt turóci oklevél, a Turóci fakönyv, 1839-ben vonta magára a figyelmet: egy vármegyei adószedő találta az egyik felvidéki családi levéltárban. Százhuszonhét személynév van benne hún-székely írással. A betűk a Bél Mátyástól közzétett szittya írásjegyek utánzatai, a szöveg régi turócmegyei nemesek neveinek jegyzéke. Eléggé tehetségtelen hamisítvány. (Szabó Károly: 1866.) – Somogyi Antal földbirtokos 1873-ban nyomatta ki Régi magyar énekek című könyvét. Ebben számos régi verset közölt s azt állította, hogy szövegei hún-székely betűkkel feljegyzett hegedős-énekek maradványai. Gondja volt a régi szavak és ismeretlen szólások magyarázatára is; csak azt vétette el, hogy a szavak és szófordulatok egy részét a nyelvújítás-korából kölcsönözte. Erre az egykorú komoly kritika mindjárt rámutatott. (Budapesti. Szemle. 1873. évf.) – A Karacsay-kódexre jóhiszemű meggyőződéssel Király Pál tanár hívta fel a figyelmet 1888-ban: a hún-székely betűs írott könyv a Karacsay-család tulajdona volt s hegedősénekeket foglalt magában. Néhányan hittek is valódiságában, de utóbb kiderült, hogy valami ügyes hamisító munkája a kézirat (Akadémia: 1903.)
Kiadások. – Az árpádkori ál-nyelvemlékek szövegei Toldy Ferenc régebbi irodalomtörténeti olvasókönyveiben, továbbá Killényi Székely Mihály, Jerney János, Szabó Károly, Somogyi Antal és Sebestyén Gyula alább idézett munkáiban.
Irodalom. – Killényi Székely Mihály: A nemes székely nemzetnek constitutiói, privilegiumai. Pest, 1818. – Jerney János: Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából. Két kötet. Pest, 1854. – Toldy Ferenc: Az ó- s középkori magyar nemzeti irodalom története. Két kötet. 3. kiad. Pest, 1862. – Szabó Károly: A régi hún-székely írásról. Budapesti Szemle. 1866. évf. – Somogyi Antal: Régi magyar énekek. Két füzet. Arad, 1873. – Fejérpataky László: Irodalmunk az Árpádok korában. Budapest, 1878. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Tolnai Vilmos cikke Tóth Béla könyvében: Magyar ritkaságok. Budapest, 1899. – Szily Kálmán: A rovásírás él-e a magyar nép között? Budapest, 1903. – Szinnyei József: A Karacsay-kódexről. Akadémiai Értesítő. 1903. évf. – Katona Lajos: A rovásírás ügyében kiküldött bizottság jelentése. U. o. 1904. évf. – Szádeczky Lajos A csiki székely krónika. Budapest, 1905. – Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. Budapest, 1907. – U. az: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915. – Ernyey József: A magyar rovásírás hiteles emlékei. Századok, 1917. évf. – Sebestyén Gyula válasza. U. o. 1917. évf. – U. az: Rovásírásos emlékek. Szily-emlékkönyv. Budapest, 1918: – Erdélyi László: Magyar művelődéstörténet. Kolozsvár, 1919.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi