A NYELVTUDOMÁNY.

Full text search

A NYELVTUDOMÁNY.
A REFORMÁCIÓ kora megvetette a nyelvtudomány alapjait is. Az első magyar nyelvtant SYLVESTER JÁNOS adta ki 1539-ben. Latinnyelvű munkájában a latin grammatika általánosan ismert szabályaihoz hozzácsatolta a magyar nyelv feltűnőbb grammatikai eltéréseit. Megfigyelései gondolkodó fejre vallottak. Rámutatott arra, hogy az idegen nyelvet csakis az anyanyelv alapján lehet sikerrel tanítani; kikelt azok ellen, akik kevésre becsülték a magyar nyelvet; óvta magyar olvasóit a latin szók fölösleges használatától. Az olyan fogalmak kifejezésére, amelyekre addig hiányzott a megfelelő magyar szó, új szók alkotását javasolta. Így ő az első névszerint ismert magyar nyelvújító, valamint ő a megkezdője a magyar nyelvhasonlításnak is. A magyar nyelvet a héber nyelv rokonának vallotta, a két nyelv szavait alkalomadtán egybe is vetette.
A szótárírók sorát az a névtelen szóértelmező nyitotta meg, aki MURMELIUS JÁNOS németalföldi nyelvtudós népszerű latin-német szótárának egyik kiadásába beledolgozta a latin és német szók magyar fordítását. (1533.) – Hatnyelvű szótár volt PESTI GÁBORÉ. A magyar szerző egy régibb szógyüjteménynek latin, olasz, francia, cseh és német szavaihoz toldotta hozzá a magyar értelmezéseket. A szókat nem betűrendben sorakoztatta egymás mellé, hanem fogalomkörök szerint, úgy, mint Murmelius magyar értelmezője. (1538.) – Nagyobb szókincset gyüjtött össze SZIKSZAI FABRICIUS BALÁZS sárospataki református kollégiumi tanár. Latin-magyar szójegyzékében szintén fogalomkörök szerint csoportosította anyagát. (1590.) – Még nevezetesebb CALEPINUS AMBRUS olasz ágostonrendi szerzetes szógyüjteményének 1585. évi lyoni kiadása. Ez a híres Dictionarium a latin, héber, görög, francia, olasz, német, spanyol, lengyel és angol szók mellé fölvette a magyar szókat is. A későbbi szótárírók hosszú időn keresztül ebből a nagy deák szótárból írták ki a magyar szókat; a régi magyar szókincs legnagyobb részét megtalálták benne. Ez a tíznyelvű Calepinus már betűrendes szótár volt. Régebben azt hitték, hogy magyar értelmezéseit Szántó István jezsuita végezte erdélyi rendtársaival, de újabban kiderült, hogy a magyar rész megírása Laskai Csókás Péter református pap buzgóságának köszönhető.
A közmondások gyüjtésének úttörője BARANYAI DECSI JÁNOS marosvásárhelyi református kollégiumi igazgató volt. Görög-latin-magyar közmondásgyüjteményét Rotterdami Erazmus óklasszikai szólásgyüjteményének alapján állította össze. Nem szószerint fordította a közkeletű görög és latin mondásokat, hanem értelmük szerint s ebben a munkájában bőven merített a magyar nép példaszóiból. (1598.)
A szövegkiadók és szövegmagyarázók között ZSÁMBOKI JÁNOS bécsi orvos volt a legkiválóbb. Ez a nevezetes humanista számos ritka kódexet gyüjtött, megállapította több ókori görög és latin író munkáinak leghitelesebb szövegét s filológiai munkásságának eredményeit kritikai kiadásokban bocsátotta közre. Némelyik szövegkiadása több kiadást is ért. Főként Plautus húsz vígjátékának szövegjavításával és sajtó alá rendezésével vívta ki kortársai elismerését.
A legkedveltebb latin nyelvtant MOLNÁR GERGELY kolozsvári református kollégiumi igazgató írta. «Volt híres tudós ember – mondja róla Bod Péter – követte a helvéciai tudósoknak értelmeket az Úr-vacsorája matériájában, de kevés ideig világoskodott az Isten-házában, megholt 1558. eszt. Adott volt világra egy deák grammatikát. Ezzel a grammatikával éltenek csaknem minden vallású emberek szintén a jelenvaló időig Erdélyben és Magyarországon.» (Magyar Athenas. 1766.) A könyvnek számos kiadása jelent meg; még a XIX. században is kinyomtatták és tanultak belőle.
Kiadások. – Lexikon Joannis Murmelii seu Latina rerum vocabula cum Germanica et Hungarica interpetatione. Krakkó, 1533. – Pesti Gábor: Nomenclatura sex linguarum, Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae, Hungaricae et Germanicae. Bécs, 1538. – Sylvester János Grammatica Hungaro-Latina in usum puerorum recens scripta Joanne Sylvestro Pannonio autore. Újsziget, 1539. – Zsámboki János: Dioscoridis libri octo Graece et Latine. Páris, 1549. – U. az: Luciani Samosatensis opera Graece et Latine. Basel, 1563. – U. az: Petronii Arbitri Massiliensis satyrici fragmenta. Antwerpen, 1565. – U. az: Plauti comoediae viginti. Antwerpen, 1566. – Molnár Gergely: Elementa grammaticae Latinae. Kolozsvár, 1556. – Calepinus: Dictionarium. Lyon, 1585. – Szikszai Fabricius Balázs: Nomenclatura seu dictionarium Latino-Ungaricum. Debrecen, 1590. – Baranyai Decsi János: Adagiorum Graeco-Latino-Ungaricorum Chiliades quinque. Bártfa, 1598. – Toldy Ferenc szövegkiadása: Corpus grammaticorum linguae Hung. veterum. A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig. Pest, 1866. – Szamota István szövegkiadása: A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. Budapest, 1896. – Melich János szövegkiadása: Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szójegyzéke 1590-ből. Budapest, 1906. – Melich János szövegkiadása: Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből. Budapest, 1912.
Irodalom. – Simonyi Zsigmond: Pesti Gábor szótára. Magyar Nyelvőr. 1873. évf. – Jancsó Benedek: Magyar nyelvtudomány-történeti tanulmányok a XVI–XVII. századból. Budapest, 1880. – Ballagi Mór: Baranyai Décsi János és Kisviczay Péter közmondásai. Budapest, 1882. – Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. II. köt. Budapest, 1885. – Imre Sándor: Erdősi Sylvester János nyelvészete. Hunfalvy-album. Budapest, 1891. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Szabó Károly és Hellebrant Árpád: Régi magyar könyvtár. Két kötet. Budapest, 1896–1898. – Szily Kálmán: Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Budapest, 1898. – Szegedy Rezső: Sylvester nyelvtana. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1899. évf. – Apponyi Sándor: Hungarica. Három kötet. Budapest és München, 1900–1925. – Melich János: A magyar szótárirodalom. Nyelvtudományi Közlemények. 1905–1906. évf. – Vári Rezső: A classica philologia encyclopediája. Budapest, 1906. – Tolnai Vilmos: A szólásokról. Magyar Nyelv. 1909. évf. – Trócsányi Zoltán: A Murmelius-féle Lexikon magyar tolmácsolásáról. U. o. 1911. évf. – Gragger Róbert: Pesti Gábor németországi hatásához. U. o. 1911. évf. – Rubinyi Mózes: Sylvester és Donatus. Irodalomtörténet. 1913. évf. – Szily Kálmán: Elnöki megnyitó beszéd. Magyar Nyelv. 1913. évf. – Orbán János: Sámboky Jánosról. Szeged, 1916. – Sági István: A magyar szótárak és nyelvtanok könyvészete. Budapest, 1922. – Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926. – Bálint Nagy István: Sámboky János orvosi működéséről. Budapest, 1929. – Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Két kötet. Budapest, 1929. – Kerecsényi Dezső: Régi magyar nyelvtanok. Protestáns Szemle. 1929. évf.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi