A VERSELÉS FEJLŐDÉSE.

Full text search

A VERSELÉS FEJLŐDÉSE.
A KÖZÉPKORI hangsúlyos versformák ebben a században több új magyar versformával gyarapodnak, emellett feltűnnek a görög-latin verselést utánzó klasszikus metrumok is.
A hangsúlyos verselés a középkori kísérletekhez viszonyítva mind a változatosság, mind a folyamatosság dolgában kielégítő fejlődést mutat. Igaz, hogy a sorok még most is legtöbbször nehézkesen döcögnek, a ritmust meg-megrontja a kifejezésekkel való küszködés, a rímelés ritkán gyönyörködtető, de a verselők egy része most már le tudja küzdeni a kolostori verselés szembeszökő kezdetlegességeit. Az egyházi énekköltők egyike-másika gördülékeny strófákat alkot, Balassa Bálint megteremti a Balassa-versszakot, csak az elbeszélő költők bajlódnak keservesen a négyesrímű tizenkettősökkel, az epikának ezzel a szerencsétlenül megválasztott hagyományos versformájával.
A görög-római versformákat ebben a században alkalmazzák először magyar nyelvre. A klasszikus minták átültetése kétféle módon történik. A verselők nagyobb része pusztán a szótagok számát utánozza minden időmérték nélkül, egyesek azonban megpróbálkoznak az antik méretű verselés szabályos alkalmazásával is.
Az időmérték nélkül szűkölködő, rímes sapphói versszakok eléggé gyakoriak; ez a hangsúlyosan használt ókori strófa olykor még az elbeszélő költeményekben is felbukkan. A sapphói versalaknak szótagszám szerint készült rímes másolataihoz dallamot is kölcsönöznek a külföldről s az antik metrumból hangsúlyossá formált magyar vers szövege nemzetközi melódiával hangzik fel a protestáns templomokban. Ugyanígy jelenik meg egyes énekeskönyvekben az alkaiosi és asklepiadesi vers is. A latin prozódia szabályait az óklasszikus lírai formákban nem tudják követni.
Annál meglepőbb Sylvester Jánosnak a hexameterekben és pentameterekben mutatkozó biztos verselése. Új Testamentumának 1541. évi kiadásában olyan szabályos disztichonok jelennek meg, hogy helyenkint alig érezzük bennük az új forma meghonosításával járó nehézségeket.
Irodalom. – Arany János: A magyar nemzeti versidomról. Új Magyar Múzeum. 1856. évf. – Arany János prózai dolgozatai. Budapest, 1879. – Ferenczi Zoltán: A népies versalakok története műköltészetünkben. Kolozsvár, 1879. – Négyesy László: A mértékes magyar verselés története. Budapest, 1892. – Fabó Bertalan: A magyar népdal zenei fejlődése. Budapest, 1908. – Seprődi János: A magyar népdal zenei fejlődése. Erdélyi Múzeum. 1908. évf. – Gábor Ignác: A magyar ősi ritmus. Budapest, 1908. – Horváth János: Magyar ritmus, jövevény versidom. Budapest, 1922. – Gábor Ignác: A magyar ritmus problémája. Budapest, 1925. – Szabolcsi Bence: Adalékok a régi magyar metrikus énekek történetéhez. Irodalomtörténeti Közlemények. 1928. évf. – U. az: Pótlás a régi magyar metrikus énekekhez. U. o. 1929. évf.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi