GELEJI KATONA ISTVÁN.
GELEJI KATONA ISTVÁN.
AZ ERDÉLYI reformátusok nagytekintélyű vezére és a XVII. század egyik legkiválóbb hittudósa Praeconium evangelicumában (1638–1640) bocsátotta közre latin nyelven kidolgozott prédikációinak legjavát. Ezek a deák egyházi beszédek nemcsak mint vallástudományi fejtegetések és mint szónoki munkák értékesek, hanem művelődéstörténeti forrásoknak is tekinthetők a kor szellemének nyomozásában. A szerzőnek többek között az volt a célja, hogy hasznos könyvet adjon a falusi lelkipásztorok számára; legyen olyan szöveggyüjteményük, amelyből készülhessenek; ne mindig ugyanazokkal a gondolatokkal untassák a népet egész esztendőn keresztül. Ebből a beszédgyüjteményből minden református prédikátor elég anyagot meríthetett, sőt magát a beszédet is megkaphatta, csak magyar nyelvre kellett fordítani a szöveget s megfelelő egyszerűsítésekkel kellett elmondani a püspök fogalmazását a nép előtt.
Mik a magyarság bűnei Erdélyben és a hozzákapcsolt magyarországi tájakon? A hívők nem nagyon szeretnek templomba járni s nem tartják meg igaz keresztyén lélekkel az ünnepeket. Annál nagyobb kedvük telik az istenkáromlásban: ez a förtelmes szokás az igazi bevett vallás a magyarok közt. Bezzeg, ha valaki a fejedelmet szidalmazza, annak elrángatják a nótáját, de aki Isten ellen kél ki, azt büntetlenül hagyják. Rosszabbak vagyunk erkölcseinkben a törököknél. Ivás és lakmározás, fényűzés és szeretkezés: ez a magyar erkölcs. Az emberek nem azért isznak és esznek, mert szomjasak és éhesek, hanem azért hogy ínyüket csiklandozzák a sok itallal és étellel. Az öltözködésben a nemesek a nagyurakat, a városok lakói a nemeseket utánozzák; sokan az idegen viseleteket majmolják, az új divaton kapkodnak; az asszonyok kenik-fenik magukat – bizonyára nem férjükért, hanem a szeretőjükért – s inkább nem esznek, csakhogy cifrálkodhassanak. Még a temetés is gőg és cicomaság: a tehetősebb emberek vagyont költenek a végső tisztességre, elhunytjaikat gazdagon kiöltöztetik, a temetési menetet díszes felvonulássá változtatják; trombitáltatnak, doboltatnak, búcsúztató verseket mondatnak. Ne a hivalkodás, pipereség, címkórság legyen az ember gondja, hanem az erkölcsös élet. Szidják a törököket, hogy többnejűek, holott nálunk is mennyien élnek baromi szenvedélyeiknek; mennyi feslett életű nő kószál a városokban az emberi lélek örök kárhozatára. Ha azután bajban van a hívő, nem Istenhez fordul, hanem javasokhoz fut, babonaságot űz, segítségül hívja a szenteket, ahelyett hogy tisztes lelkipásztorához menne s Isten szolgájának engedelmeskednék. De legyünk csak ilyen névleges keresztyének: majd elérkezik az Úr büntetése! Végső veszedelemben forgó nemzetünket a mennyei igazságosság elsöpri a föld színéről, a győzelmes ellenség körülvesz bennünket, az öregeket legyilkolják, a fiatalokat rabságba hurcolják, hazánkat pusztasággá teszik.
Tekints a multra, nézd a jelent! Isten a törökkel ostoroz bennünket s legjobban a katolikus bálványozásért haragszik reánk. Vajha valaki megszabadítaná az országot a török zsarnokságtól és a pápista eretnekségtől! A török igát viselnünk kell, mert Isten rendelte megbüntetésünkre és kipróbálásunkra; a pápisták papságát azonban méltán hibáztathatjuk és korholhatjuk, mert a hamisságot szabad szidnunk és gyaláznunk. Nézzétek csak, mit tettek a német királyok a protestánsokkal Magyarországon! Védelmük alatt megjelentek a jezsuiták, igaz hitüktől elcsábították a főurakat, a magyar mágnások és nemesek hitvány anyagi haszonból a pápaság szolgái lettek s ahelyett, hogy a törökök kiűzésén és a végvárak védelmén gondolkodnának, a szegény nyomorult protestáns papok ellen hadakoznak. Íme a kitűnő harcosok, az aranygyapjú szentelt vitézei! Fájdalom, el lehet mondani, hogy az igaz keresztyénségnek nagyobb a szabadsága a török hódoltságban, mint a pápás magyar királyok alatt; bekövetkezett az a szörnyű idő, mikor a török területen szabadabb lelkiismerettel lehet élni, mint a legkatolikusabb királyok által kormányzott Magyarországon.
Geleji Katona István hatalmas prédikációi, csakúgy mint Pázmány Péteréi, igazi emberi és történeti dokumentumok arra nézve, hogy a lángoló hitbuzgalom egyforma lelkiséget teremt a keresztény vallások minden hittérítő papjában. Vannak szelíd és nyájas papi lelkek, a villongás minden fajtájától óvakodó lelkipásztorok, de ahol a vallása tanításainak igazságaitól áthatott pap híveinek lelki üdvösségét félti, ott kérlelhetetlen harcos lesz belőle.
Kiadások. – Geleji Katona István első nevezetesebb latin munkája: De justificatione hominis peccatoris coram Deo. Heidelberg, 1617. (Ezt a hittudományi értekezését Bethlen Gábornak ajánlotta. Előszavában elmondja, hogy a fejedelem Keserüi Dajka János püspök ajánlatára kegyeibe fogadta és a maga költségén külföldön taníttatta őt: legyen áldva jósága! Ime, míg a világ őrjöngve hadakozik, Erdély uralkodója boldoggá teszi országát, bölcsen kormányozza népét, támogatja a vallást. A szent teológiát tanuló ifjak az ő jóságából tanulnak messze idegenben, méhek gyanánt gyüjtik a teuton tudomány kincseit s hazatérve buzgón munkálkodnak az ekklézsiák üdvösségén. Minden igaz keresztény lélek kitárt karokkal esedezik Istenhez a fejedelem szerencsés uralkodásáért.) – Latin prédikációinak gyüjteménye: Praeconium evangelicum. Tomus primus. Gyulafehérvár, 1638. (A kötetnek, az Evangéliumi Hirdetésnek, nagyon hosszú címe van. Az összefoglaló cím elmondja, hogy a közölt egyházi beszédekben az evangéliumok rendszeresen megmagyaráztatnak, a vitás helyek az eretnekek téves magyarázaitól megoltalmaztatnak, a református vallás igazságai a pápisták, unitáriusok, evangélikusok, anabaptisták, zsidózók és más tévelygők ellen megvédelmeztetnek Erdély orthodoxus püspöke és a gyulafehérvári ecclesia elöljárója Geleji Katona István által. A külön kötetcím az első tomus tartalmán kívül arról tájékoztat, hogy Erdélyország orthodoxus magyar püspöke vagy superattendense, egyúttal némely oláh, luteránus szász és unitárius székely egyházközségek felvigyázója, továbbá a gyulafehérvári egyház első lelkipásztora és a hozzácsatolt egyházmegye seniora is. A szerző epigrammája után tisztelőinek üdvözlő költeményei következnek: Alstedius, Piscator, Bisterfeld, Keresztúri Pál és mások latin versei. A nagyalakú vaskos kötetet I. Rákóczi György erdélyi fejedelem nyolcszáz példányban nyomatta ki, ingyen küldte meg a református papoknak s a pénzért eladott kötetek árát a szegényebb papok segítségére fordította.) – Praeconium evangelicum. Tomus secundus. Gyulafehérvár, 1640. (Míg az első kötet az egyházi évkör téli és tavaszi részét foglalja magában, ez a nyári és őszi prédikációkat közli «Geleji Katona Istvánnak, a gyulafehérvári ecclesiában az isteni titkok sáfárának és az Erdélyországban szétszórt többi, főként orthodoxus egyházak püspökének vagy főfelvigyázójának munkája és fáradozása által a nagyságos erdélyi fejedelemnek, Rákóczi György úrnak, betűivel és költségén, az ige megtestesülésének 1640. évében». A második kötet még az elsőnél is terjedelmesebb: ismét vau benne szerzői előbeszéd, üdvözlő versek gyüjteménye; van benne különféle mutatótábla és sajtóhibák jegyzéke. A szerző a maga életrajzát is elmondja s hálás köszönetet mond a fejedelemnek munkája kinyomtatásáért. A két kötet kétszáznál több prédikációt foglal magában.)
Irodalom. – A Geleji Katona Istvánról szóló munkáknak már egybeállított jegyzékéből elsősorban Brassai Károly tanulmánya: Geleji Katona István élete és munkái. Hajdúnánási ref. gimnázium értesítője. 1902. és 1903.
