SZÍNÉSZET, SZÍNHÁZAK.

Full text search

SZÍNÉSZET, SZÍNHÁZAK.
A XIX. SZÁZAD elején Kolozsvár nyujtott menedéket a magyar színészetnek. A hazafias erdélyi mágnások és nemesurak jelentékeny összegeket költöttek a nemzeti színpadra. Kiderült, hogy az állandó játékszínt országos támogatás vagy mecénási nagylelkűség nélkül fenntartani nem lehet, ezért az erdélyi országgyűlés több ízben foglalkozott a segítés módozatainak megbeszélésével. Színházi bizottság alakult báró Wesselényi Miklós elnöklete alatt.
A báró nagy összegeket költött színészeire, de végre kimerült s pártfogoltjainak egy részét 1806-ban hosszabb magyarországi körútra küldte. A színészek Ernyi Mihály vezetése alatt indultak el Kolozsvárról; otthon maradt társaikra Wesselényi Miklósnak három év mulva bekövetkező halála után szomorú idők következtek; küzdeniök kellett a kolozsvári német színészettel, sanyarú sorsukon vidéki kiszállásokkal könnyítettek. Végre bekövetkezett a szerencsés fordulat: az erdélyi rendek anyagi áldozatai lehetővé tették az első magyar állandó színház felépítését. A nevezetes kolozsvári épület 1821 március 11-én nyilt meg. Körner német költő Zrinyi Miklósa került színre Petrichevich Horváth Dániel fordításában; az ünnepi darabot mágnások, nemesifjak és nemesleányok adták elő; a tulajdonképeni színtársulat a következő napon kezdte meg szereplését Szentjóbi Szabó László Mátyás királyának eljátszásával. Ettől az időtől kezdve Kolozsvár a színészek kedves otthona volt. Néha elfogyott közönségük, ilyenkor hosszabb vándorútra kényszerültek és üresen hagyták a színházat, de azért mindig akadt olyan társulat, amely megpróbálkozott a publikum visszahódításával. A kolozsvári talajból kiváló színész-nemzedék nőtt ki. Ezek a színészek naturalisták voltak, minden színi előtanulmányt nélkülöző tehetségek, csak egymástól és német pályatársaiktól tanultak. Nem irányította, nem bírálta őket senki.
A Kolozsvárról 1806-ban távozó színészek Debrecenben kezdték magyarországi vendégszereplésüket, innen Szegedre mentek, 1807 tavaszán bevonultak Pestre. A főváros közönsége az első magyar színjátszó társulat bukása óta nem hallott magyar előadásokat, volt tehát némi reménység, hogy Wesselényi Miklós küldöttei nem vallanak kudarcot. Kultsár István hírlapja figyelmessé tette a közönséget, Pest vármegye pártfogását ígérte, az éppen összeülő budai országgyűlés tagjai fölötte szaporították a látogatók számát. Az első hónap nyolc előadásának jövedelme harmadfélezer forint volt. Hetenkint kétszer játszottak a pesti német színházban, a rondellában, a jövedelem negyedrészét a német igazgató kapta bér fejében. Előadásaik helyét többször változtatták, hogy a helyiségek bérlése kevesebb pénzbe kerüljön. A vármegyék erkölcsi és anyagi támogatása lehetővé tette, hogy a budai és pesti második magyar színjátszó társaság nyolc éven keresztül fenntartsa magát az ország fővárosában. Nagylelkű magánosok adományai sem hiányoztak. Vida László pestmegyei földbirtokos egész vagyont költött színészeire, mikor elvállalta a társulat felügyeletét. A mecénási támogatásra, sajnos, szükség volt, mert a pesti főrangúak, tisztviselők és vagyonosabb polgárok a német színházba jártak; a magyar színpadot a vidékről felránduló középrendű nemesség, továbbá az értelmiség és az iparososztály egy része látogatta. Hogy a színtársulat tagjai minden igyekezetük mellett sem tudtak boldogulni Pesten, ennek oka a fővárosi magyarság csekély számában és az állandó színiépület hiányában kereshető. Mikor a pesti tanács még a Duna mellett fekvő rondellából is kitelepítette őket, Vida László a Váci-országúton levő Hacker-házban – a Károly király-út 7. szám alatt ma is meglevő bérház első emeletén – bérelt számukra termet 1809-ben. Az ideiglenes hajlék nyomorúsága nem versenyezhetett az állandó német színház pompájával; elérkezett az idő, mikor a nyomorgó magyar komédiásoknak újra fel kellett venniök a vándorbotot; Buda és Pest színpártoló közönsége elégtelennek bizonyult a magyar színészet állandósítására. A színészek 1815-ben Pest vármegye ajánlólevelével Borsod vármegyébe mentek, hogy a vidéken folytassák a magyar nyelv és az irodalmi művelődés terjesztését.
Itt is, ott is összeverődött egy-egy színtársulat. Városról-városra kocsiztak, hosszabb-rövidebb ideig tanyáztak egy-egy helyen. A szegény vándorokat a régi jó táblabírák szeretettel fogadták. Mikor egy-egy diátrista csapat bevetődött a vármegye székhelyére, a szinibizottság mindjárt összeült, helyet keresett, közönséget toborzott, pénzt adott a nemzeti eszme kóbor apostolainak. Nem láttak ugyan bennük egyebet pályát tévesztett, jött-ment vándoroknál, a társadalom nyomorgó száműzöttjeinél, de pártolásukat hazafias kötelességüknek ismerték. Etették, itatták őket, játékukat megtapsolták s ha jó idő mulva beleuntak a színi gyönyörűségekbe, szép ajánlólevéllel adták őket tovább a másik vármegyének. Nem csoda, ha ettől az időtől kezdve elszaporodtak a színészkaravánok s a tisztességes igyekezetű társaságok nyomában feltűnt a ripacsok hada.
A magyar színészeknek ebben az időben jobban ment a dolguk vidéken, mint két hajótörésük székhelyén: Buda és Pest városában. Különösen Debrecen, Kassa, Kecskemét, Komárom, Miskolc, Nagyvárad, Szeged és Székesfehérvár látták szívesen a társaságokat. Borsod vármegye nemessége Miskolcon még színházat is építtetett számukra. Ezt az épületet 1823-ban nyitották meg. Itt tehát az eleinte használt szellős kocsiszín helyett tisztességesen felszerelt otthon várta az érkezőket.
Székesfehérvárott Fejér vármegye nemességének segítségével Balog István színtársulata játszott éveken keresztül. Ez a társulat 1819 májusában a fővárosban is megjelent, vendégjátékára a mai Vörösmarty-téren épített új pesti német színházban kapott helyet, itt adta elő Kisfaludy Károlynak A tatárok Magyarországon című érzékeny játékát. Ettől kezdve a vidéki színtársulatok többször megpróbálkoztak a főváros meghódításával, a Beleznay-kert és az Arany Hattyú-fogadó termeiben nem egy sikeres estéjük volt, de állandóan nem tudták magukhoz vonni a közönséget. Nem volt sem megfelelő helyiségűk, sem kitartó publikumuk.
Irodalom. – Bayer József: A nemzeti játékszín története. Két kötet. Budapest, 1887. – Váli Béla: A magyar színészet története. Budapest, 1887. – U. az: Az aradi színészet története. Budapest, 1889. – Koltai Virgil: Győr színészete. Két kötet. Győr, 1889–1890. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Országh Sándor: Budai színházak és játékszín 1783–1895. Budapest, 1895. – Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kolozsvár, 1897. – Géresi Kálmán: A debreceni színészet története. Debrecen, 1898. – Naményi Lajos: A váradi színészet története. Nagyvárad, 1898. – Keresztesy Sándor: Miskolc színészetének története. Miskolc, 1903. – Bayer József: Shakespeare drámái hazánkban. Két kötet. Budapest, 1909. – Kugler Alajos: A soproni színészet története. Sopron, 1909. – Fekete Mihály: A temesvári színészet története. Temesvár, 1911. – Kádár Jolán: A budai és pesti színészet története. 1812-ig. Budapest, 1914. – Kremmer Dezső: A fővárosi színművészet multja. Budapest, 1914. – Czobor Alfréd: A kassai színészet története. Kassa, 1915. – Pataki József: A magyar színészet története 1790–1890. Budapest, 1922. – Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története 1812–1847. Budapest, 1923. – Szathmáry Zoltán: A debreceni színház története. Debrecen, 1924. – Benyovszky Károly A pozsonyi magyar színészet története. Pozsony, 1928. – Lugosi Döme: A szegedi színészet története. Szeged, 1929. – Schöpflin Aladár szerkesztésében: Magyar színművészeti lexikon. Négy kötet. Budapest, 1929–1931. – Németh Antal szerkesztésében: Színészeti lexikon. Két kötet. Budapest, 1930. – Magyar Bálint: A Nemzeti Színház előtti magyar színészet történetének vázlata. Budapest, 1931.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi