A KÖLCSEY-IRODALOM.

Full text search

A KÖLCSEY-IRODALOM.
KÖLCSEY Ferenc írói munkásságát Toldy Ferenc óta sokan elemezték meleg méltánylással: Greguss Ágost, Beöthy Zsolt, Gyulai Pál, Kelemen Béla, Angyal Dávid, Sík Sándor, Császár Elemér, Horváth János, Mitrovics Gyula és mások. Könyveik és tanulmányaik fényt vetettek a költő és prózaíró munkásságának minden részletére. Életírói közül Jancsó Benedek és Vértesy Jenő foglalkoztak legbővebben pályájával.
Munkáinak gyüjteményes sorozatai közül legjobb Angyal Dávid tízkötetes Kölcsey-kiadása.
Már Toldy Ferenc kiemelte Kölcsey Ferencnek minden izében költői természetét s azt, hogy mennyire sóvárog egy eszményi világ után. «Bolyongó fantáziája andalgásaiban bekalandozza a mitoszi, a históriai, a természetvilágot, melyeknek minden ízecskéje nála misztikus élettel bír; alakjai a nap aranysugaraitól vagy a hold halvány világától fénylő ködön keresztül éles körrajzok nélkül rezgenek át. Ezekhez képest ritkán állit szabatos, világos koncepciót elé. Zenészeti költészet vagy inkább zene az ő költészete, melynek ideái nem tiszták, határozottak s ezért meg nem foghatók, de mely hangulatába bennünket ellenállhatatlanul elmerít.» (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1873.) – Beöthy Zsolt a sejtelmes borongást és mélázó vágyat jelölte meg a költő főjellemeként. «Versalakok tekintetében a Kazinczy által meghonosított vagy előszeretettel művelt formákban dolgozott, de az ő sóvár, bús, nyugtalan szelleme nagyon elüt a klasszicizmus nyugodt derűjétől. Inkább a német érzékeny líra hatása alatt áll. Mintha nem érezné magát a földön itthon, valami szebb, jobb, tisztább világba vágyik. Amit költészete kifejez, az csöndes, álmodozó szenvedés szenvedélyek nélkül. Nála nem is a gondolat ereje vagy az érzés melege, hanem csak a méla hangulat hat meg, mely azonban nem ritkán idegenszerűleg érint.» (A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890.) – Sik Sándor szerint Kölcsey kettősarcú poéta. Elvei, formái, irodalmi rokonszenvei a Kazinczy-féle klasszikus irányhoz sorolják, de háborgó és érzelmes lelke s egész lírai mondanivalója a születő romanticizmus első nagy lírikusának tüntetik fel. A Kazinczy-féle németes ízlés irányát, annak formai sikerei után, ő tölti meg először mély és igaz költői tartalommal, a német szentimentális líra nála lesz Magyarországon legegyénibbé; a romantikus élménynek ő ad először művészi hangot. (Kölcsey-breviárium. Budapest, 1924.) – Angyal Dávid szerint a költő mélyebb, gazdagabb, egyénibb, mint a németes szentimentalizmus és a klasszikus formák hívei. Himnusza abban a gondolatban, hogy az ezredévi szenvedés sorsfordulatot kíván, egyezik Vörösmarty Mihály Szózatával, de lényegesen különbözik tőle más tekintetben. Vörösmarty dacol a sorssal, követeli tőle a szebb jövőt vagy a nagyszerű halált; Kölcsey inkább kér, mint remél s bármily önérzettel hivatkozik a multra, csak az isteni irgalomtól várja a jobb időket. Második Zrínyi-énekét méltán mondották a magyar irodalom legpesszimisztikusabb költeményének. Féktelen szenvedélye és szertelen haragja megdöbbent, de nem riaszt vissza, mert az erőltetett hidegség alatt érezzük a szeretet melegét. (Kölcsey Ferenc. Budapest, 1927.) – Horváth János behatóan fejtegette, mi a jelentősége a költő elméleti álláspontjának és verselő gyakorlatának a magyar művészi népdal fejlődésében. Kölcsey nem fordult el lenézéssel a népdaltól, meglátta benne a szépségeket, a népszellem hatásának bizonyos határig a maga költészetében is teret engedett, de az ő néhány dalában felbukkanó népiesség egészen más, mint a szoros népdal-utánzóké. Kisfaludy Károly a népies eredet illúzióját akarta felkelteni mű-népdalaival, Kölcsey csak műfaji ihletet, lelket és formát kölcsönzött a népi daltól. Kölcsey kísérlete a maga műköltői elemeivel korainak bizonyult, a népdalköltők hamar elszaporodott serege Kisfaludy Károly népies dalműfaját fogadta el mintának. (A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927.)
Kiadások. – Kölcsey Ferenc verses és prózai dolgozatait s 1814-től kezdve közölték a korabeli folyóiratok és évkönyvek. Szemere Pállal közösen írt könyve: Felelet a Mondolatra. Pest, 1815. (Újabb kiadása Balassa Józseftől: Budapest, 1898. Régi Magyar Könyvtár.) – Költeményeinek első gyüjteménye: Kölcsey Ferenc munkái. Kiadta Szemere Pál. I. köt. Versek. Pest, 1832. (Folytatólag prózai írásainak közrebocsátását is tervezte Szemere Pál segítségével, de az olvasók még verses kötetét sem vásárolták.) – Szétszórt munkáinak első gyüjteményét báró Eötvös József, Szalay László és Szemere Pál rendezték sajtó alá: Kölcsey Ferenc minden munkái. Hat kötet. Pest, 1840–1848. – A második kiadást Toldy Ferenc adta közre: Kölcsey Ferenc minden munkái. Nyolc kötet. Pest, 1859–1861. – Ennek alapján készült Angyal Dávid sajtó alá rendezésében a Franklin-Társulat harmadik kiadása: Kölcsey Ferenc minden munkái. Tíz kötet. Budapest, 1886–1887. (Nem kritikai kiadás, de ezidőszerint mégis a legteljesebb és legmegbízhatóbb.) – Angyal Dávid válogatott gyüjteménye: Kölcsey Ferenc munkái. Budapest, 1903. (Franklin-Társulat Magyar, Remekírói.) – Jancsó Benedek kiadása: Kölcsey Ferenc válogatott munkái. Budapest, 1903. (Remekírók Képes Könyvtára.) – Sík Sándor magyarázatos szemelvényei Kölcsey-breviárium. Budapest, 1924. (Kölcsey Ferenc az ember, a gondolkodó, az iró.) – Kölcsey Ferenc munkái. Radó Antal bevezetésével. Budapest, 1928. (Franklin-Társulat Magyar Klasszikusai.)
Irodalom. – Az előbbi fejezetekben felsorolt munkák közül különösen a következők. – Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. II. köt. 3. kiad. Pest, 1872. – Greguss Ágost tanulmányai. I. köt. Pest, 1872. – Jancsó Benedek; Kölcsey Ferenc élete és művei. Budapest, 1885. – Gyulai Pál: Emlékbeszéd Kölcsey Ferenc születésének százados évfordulóján. Akadémiai Értesítő. 1890. évf. – Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. I. köt. 6. kiad. Budapest, 1890. – Vértesy Jenő: Kölcsey Ferenc. Budapest, 1906. – Kelemen Béla: Kölcsey Ferenc. Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Badics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906. – Sík Sándor: Kölcsey-breviárium. Budapest, 1924. – Császár Elemér: A magyar kritika története a szabadságharcig. Budapest, 1925. – Angyal Dávid: Kölcsey Ferenc. Budapest, 1927. – Szerb Antal: Kölcsey. Minerva. 1926. évf. – Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen és Budapest, 1928.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi