MŰVELTSÉG, ISKOLÁK.

Full text search

MŰVELTSÉG, ISKOLÁK.
AZ 1867-ES kiegyezés a közművelődés terén is új korszakot indított, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az egyes vallásfelekezetekkel és községi hatóságokkal versenyezve építette ki tanítási rendjét.
Az írás-olvasás tudása évről-évre haladt az országban. A hat éven felüli lakosságból 1870-ben még csak 33 százalék tudott írni és olvasni, ez a szám 1898-ban 53 százalékra szökkent fel, azontúl is rohamosan növekedett. Legerősebb volt a Dunántúl népműveltsége, leggyöngébb Erdélyé. A városok élén írástudás dolgában Budapest, Pozsony és Sopron állott, a vallásfelekezetek első sorában az evangélikus és a zsidó.
Az ország lakossága az 1891-es népszámlálás adatai szerint Horvátország nélkül tizenöt millió volt; ebből magyar hét és félmillió, román két és félmillió, német két millió, tót két millió; hitfelekezeti megoszlás szerint: katolikus kilenc millió, református két és egynegyedmillió, görögkeleti két millió, evangélikus egy millió, zsidó hétszázezer, unitárius hatvanezer. Budapesten félmillió ember élt; ezek közül magyar hatvanhét százalék, német huszonnégy százalék; hitfelekezeti megoszlás szerint: katolikus hatvanöt százalék, zsidó huszonegy százalék, református hét százalék, evangélikus hat százalék.
A millennium táján harminchatezer tanító és tanár három milliónál több tanulót oktatott a felsőbb tanintézetekben, középiskolákban, elemi osztályokban és egyéb iskolákban. Hétezer egyetemi hallgató és ötvenezer középiskolai diák készült ebben az időben a tudományos életpályákra.
Az iskolák a földbirtokos-nemesurak gyermekein kívül megteltek azoknak a földműveseknek, iparosoknak és kereskedőknek fiaival, akikből szüleik urat akartak nevelni. Tisztviselői állás bőven volt mindenfelé, a szabad értelmiségi pályákon nem ismerték a zsúfoltságot, az egyetemet végzett ifjú könnyen elhelyezkedhetett. A szegény emberek gyermekei is nyugodtan végezték tanulmányaikat, a megélhetés nem okozott nagyobb gondot, a tanulás olcsó volt.
Az iskolalátogatás terén a zsidóság buzgólkodott legjobban. A zsidók 1880 körül már háromszáz százaléknál magasabb arányban küldték gyermekeiket a középiskolákba, mint amennyi a többi vallásfelekezethez viszonyítva számarányuknak megfelelt. A budapesti egyetemet 1885-ben 3200 hallgató látogatta; ezek közül katolikus 1400 volt, izraelita 1000, református 350, evangélikus 300, görögkeleti 100, unitárius 8.
Az 1883. évi középiskolai törvény kialakította a gimnáziumok és reáliskolák egységes nevelői munkáját. Eddig minden iskolafenntartó kivonhatta magát a közoktatásügyi kormány rendelkezései alól, 1883 után az állam jogosan belepillanthatott a középiskolák belső életébe. A millennium után 200 fiúközépiskola működött az országban: 170 gimnázium, 30 reáliskola. Ezek közül csak 19-ben nem volt magyar a tanítás nyelve. Az államosítás rohamos előretörését mutatja, hogy 1900 táján a középiskoláknak már egyharmad része állami jellegű, holott 1867 előtt egyetlen állami gimnázium sem volt Magyarországon. A nem állami iskolák közül katolikus volt 48, református 28, evangélikus 24, községi 12, görögkeleti 5, unitárius 3, izraelita 1. A tanulók közül a középiskolákban magyar anyanyelvű volt 77, német 11, román 6, tót 3, szerb 2 százalék.
A magyar értelmiség ezekben az iskolákban szívta magába alapvető irodalmi ismereteit. Nem mindegyik gimnázium és reáliskola tudta megtanítani növendékeit a nyomtatott betű szeretetére, de az irodalmi érdeklődés mégis hasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a régibb időkben. Lassankint a leánynevelés is közeledni kezdett a fiúiskolák színvonalához. Egyrészt a kiegyezés után a polgári leányiskolák felállítása, másrészt a millenniumot követő években az első leánygimnáziumok szervezése megteremtette a műveltebb nőközönség szellemi érdeklődésének alapját.
A kiegyezés kora a pesti egyetemen is rendet teremtett, a tanítást magyar szelleművé tette, a tanári székekbe jeles tudósokat helyezett. 1872-ben megnyílt a kolozsvári egyetem. A magyar irodalom tanításának ügye mind a két egyetemen lelkes férfiak kezében volt. A Budapestről és Kolozsvárról kikerülő középiskolai tanárok nagyobbára derekasan foglalkoztak tudományszakjukkal.
A budapesti egyetemen 1860-tól 1875-ig Toldy Ferenc volt a magyar nyelvtudomány és irodalomtörténet rendes tanára. Fontosabb előadásai a kiegyezés évétől haláláig: Történeti magyar nyelvtan, Felsőbb magyar nyelvtan, Magyar nyelvészet, Magyarország irodalmi története az ó- és középkorban, A lírai költészet elmélete és a magyar líra története, A magyar eposzi irodalom története, A magyar irodalom története Pázmány fellépése óta, A legújabb magyar irodalom története 1772-től 1849-ig, A magyar színészet és színköltés története, Hazai történetírásunk a XVII. századtól fogva, Az ómagyar nyelvemlékek fejtegetése, Az óda elmélete és jelesebb ódaköltőink széptani méltatása, A XIX. század magyar irodalma. – Toldy Ferenc mellett 1873-tól kezdve Bodnár Zsigmond magántanár tartott magyar irodalomtörténeti előadásokat, az esztétikát 1870-től kezdve Greguss Ágost rendes tanártól tanulta az ifjúság. – A magyar nyelvészetet Toldy Ferenc halála után önállóvá tették, az irodalomtörténet rendes tanszékére Gyulai Pál került. Fontosabb előadásai 1876-tól 1900-ig: A magyar irodalom története 1711–1807, A magyar drámairodalom története Kisfaludy Károlytól az újabb időkig, A magyar irodalom története 1807–1830, Petőfi költészete, A XVII. század epikusai, Középkori költői maradványok, A magyar irodalom története 1830–1848, A XVI. század költői, A XVIII. század prózaírói, Arany János Toldi-trilógiája, A magyar drámairodalom története Kisfaludy Károly haláláig, A XVII. század lírai költői, Zrinyi Miklós Szigeti Veszedelme, A klasszikai iskola költői Baróti Szabó Dávidtól Berzsenyiig, A Toldi-monda, Eötvös regényei, Arany elbeszélő költeményei, A franciás iskola költői, Mikes Kelemen munkái, Vörösmarty költeményei, Berzsenyi Dániel művei, A magyar szónoki próza a XIX. század első felében, Gyöngyösi István költeményei, Kemény Zsigmond regényei, A magyar népdalról, Az ezópi mese a magyar irodalomban, Csokonai élete és munkái, Kármán József művei, Kölcsey munkái, Gvadányi és Dugonics, Katona József Bánk Bánja, Széchenyi mint író, Kisfaludy Sándor elbeszélő költeményei, A XVIII. század lírai költői, Arany János lírai költeményei, Jósika Miklós regényei, A honfoglalás mondái és feldolgozásuk a magyar költészetben, A magyar irodalom története 1526-ig, A magyar irodalom története 1526–1606. – Gyulai Pállal párhuzamosan a következők hirdettek magyar irodalomtörténeti vonatkozásu előadásokat: Greguss Ágost, az esztétika rendes tanára; Bodnár Zsigmond magántanár; 1878-tól Beöthy Zsolt magántanár, utóbb az esztétika rendes tanára; 1880-ban Tolnai Lajos magántanár; 1889-ben Péterfy Jenő magántanár; 1893-től Négyesy László magántanár; 1895-tól Horváth Cyrill magántanár.
A kolozsvári egyetemen a magyar nyelvtudomány és irodalomtörténet első tanára Imre Sándor volt. Az egyetem megalapításakor, 1872-ben, nevezte ki őt I. Ferenc József király; nyugalombavonulásáig, 1886-ig, adott elő tanszékén. Fontosabb irodalomtörténeti előadásai: A magyar irodalom története a XVI. században, A XVII. századi magyar irodalom története, A magyar eposz története, A magyar lírai költészet története, A középkori magyar irodalom, A magyar irodalom a XVIII. században, A XIX. század magyar irodalma, Kazinczy és kora, A magyar költés Kisfaludy Károlytól kezdve, Petőfi és némely külföldi költők összehasonlítása. – Imre Sándor mellett többen hirdettek magyar irodalomtörténeti tárgyú előadásokat: 1873-tól Meltzl Hugó, a német irodalom rendes tanára; 1881-től Ferenczi Zoltán magántanár; 1886-ban Szász Béla, a filozófia rendes tanára; 1886-tól Széchy Károly magántanár. – Imre Sándor tanszékét 1887-ben ifjabb Szinnyei Józseffel töltötték be. Fontosabb irodalomtörténeti előadásai: Irodalmunk ujjászületésének kora, A középkori magyar irodalom, A magyar irodalomtörténetírás, Nemzeti irodalmunk a XVI. században, a XVII. században, a XVIII. században. – Párhuzamosan Ferenczi Zoltán és Széchy Károly magántanárok is tartottak magyar irodalomtörténeti előadásokat. – 1890 nyarán az egységes magyar nyelvi és irodalmi tanszéket kettéválasztották, Szinnyei József megtartotta a nyelvészeti katedrát, az irodalomtörténet rendes tanárává Széchy Károlyt nevezték ki. Fontosabb előadásai 1900-ig: Kazinczy és kora, A magyar epikai költészet fejlődése, A XVI. század költői elbeszéléseiről, Kazinczy triásza, A katolikus visszahatás kora, A magyar kritika 1849-ig, A magyar lírai költészet története 1526–1711, Vallási és történeti irodalom a XVIII. században, A nemzetietlen kor, A megújhodás irodalma, Nemzeti epikánk fejlődése a XIX. században, Zrinyi Miklós élete és művei, Nemzeti irodalmunk története 1526-ig. – Magántanárok: Ferenczi Zoltán, 1898-tól Ferenczy József.
A gimnáziumokban a magyar királyi helytartótanács 1861. évi rendelete, majd Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi miniszter 1871. évi tanterve szabályozta a magyar nyelv és irodalom tanításának ügyét. Lényegesebb változást jelentett a Trefort Ágoston minisztersége idején Kármán Mór közreműködésével kibocsátott 1879. évi Középiskolai tanterv. Ez húsz évig maradt érvényben; igazi lényegén Wlassics Gyula 1899. évi tanterve sem változtatott. A magyar ifjak – a későbbi szépírók és tudósok – ezeknek a tanterveknek és utasításoknak szellemében nevelkedtek. A gimnáziumok latin-görög világa és a reáliskolák német-francia tanulmányai mellett a magyar nyelv és irodalom is megkapta a maga természetes jogait. A tárgyalt írókat az ifjúság szellemi fejlettségének szemmeltartásával, de azért elég szárazon válogatták ki és osztották el az osztályok sorrendjében, egészen a tanulmányokat betetőző irodalomtörténeti áttekintésig. Az olvasmányok során legsűrűbben szereplő költők: Arany, Berzsenyi, Csokonai, Garay, Kisfaludy Károly, Kölcsey, Petőfi, Tompa, Vörösmarty. Az irodalmi határokat és az irodalomtörténeti anyagot körülbelül Jókai Mórral, Gyulai Pállal és az 1870-es évek költészetével zárták le. Az ifjúság irodalmi érdeklődésének táplálásában nagy szerepük volt az önképzőköröknek; itt léptek föl először a nemzet későbbi költői, hírlapírói, szónokai, tudományos írói.
Irodalom. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák multja és jelene. Budapest, 1896. – Zsilinszky Mihály, Farkas József, Kovács Sándor és Pokoly József: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest, 1907. – Kiss Áron: A nevelés és oktatás történetének kézikönyve, különös tekintettel a magyar nevelés történetére. 7. kiad. Budapest, 1908. – Persián Kálmán: A magyar irodalomtörténet a kolozsvári egyetemen. Irodalomtörténet, 1912. évf. – Kristóf György: A magyar irodalomtörténet a kolozsvári egyetemen. U. o. 1912. évf. – Persián Kálmán: A magyar irodalomtörténet a budapesti egyetemen. U. o. 1913. évf. – Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete. 2. kiad. Nagyvárad, 1915. – Szelényi Ödön: A magyar evangélikus nevelés története. Pozsony, 1917. – Kemény Ferenc szerkesztésében: Magyar pedagógiai lexikon. Budapest, 1933. – Kornis Gyula: Az ötvenéves középiskolai törvény, Magyar Pedagógia. 1933. évf.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi