A MAGYAR IRODALOM A XX. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN.

Full text search

A MAGYAR IRODALOM A XX. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN.
Az 1867-től 1900-ig terjedő irodalmi korszak meglehetősen lassú mozgását a huszadik században a robbanó erejű szellemi roham lendülete váltja fel. A klasszikus hagyományok folytatói éppen olyan szerencsés ihletéssel dolgoznak munkáikon, mint a teljesen új ösvényeket vágó impresszionista és naturalista írók. A líra, a prózai elbeszélés, a színmű, az irodalomtörténet, a kritika, a publicisztika és a szónoklat a stílusteremtő tehetségek egész táborával dicsekedhetik.
Az új költészet kialakulásának tengelye: Ady Endre lírája. Az Ady-lírában a huszadik század lelkiségének érzelmei és gondolatai korszakot jelző stílussal léptek az olvasók elé. A régitől merőben elütő dallamok hangzottak fel a költő lantján, szokatlan hangszerelése új iskolát támasztott. Nemes és szép volt a klasszikus hagyományok verselése: Vargha Gyula, Kozma Andor és mások éneke; merészen és költői módon zendült meg mellettük az új nemzedék belső világa Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és mások ajkain. Világnézet, eszmekör, tárgy, indíték, díszítés, nyelv, verselés: minden megváltozott.
A költészet stílusreformja átcsapott a próza világába. A regényirodalom csakolyan lázasan kereste és megoldotta a maga művészi problémáit és stílustörekvéseit, mint a líra. Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond: mutatóul kiragadott nevek abból a hatalmas írói vezérkarból, amelyre büszkén tekinthetett a magyar irodalom.
Költői vezérmunkák és korjellemző szépirodalmi alkotások ebben a korszakban:
1901-ben Gárdonyi Géza: Az egri csillagok, A bor, Karácsonyi álom, Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros. 1902-ben Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember, Herczeg Ferenc: Pogányok. 1903-ban Gárdonyi Géza: Az a hatalmas harmadik, Rákosi Viktor: Elnémult harangok. 1904-ben Herczeg Ferenc: Bizánc. 1905-ben Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes. 1906-ban Ady Endre: Új versek. Ambrus Zoltán: Munkái. 1907-ben Molnár Ferenc: Az ördög. 1908-ban Ady Endre: Vér és arany, Gárdonyi Géza: Isten rabjai. 1909-ben Ady Endre: Az Illés szekerén, Babits Mihály: Levelek Irisz koszorújából, Kozma Andor: Magyar szimfóniák, Lengyel Menyhért: Taifun, Molnár Ferenc: Liliom, Móricz Zsigmond: Hét krajcár, Sári bíró, Pekár Gyula: A frigiai sipka, Tatárrabság. 1910-ben Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének, Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai, Mikszáth Kálmán: A fekete város, Móricz Zsigmond: Sárarany, Zempléni Árpád: Turáni dalok. 1911-ben Tormay Cecil: Emberek a kövek között. 1912-ben Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem, Herczeg Ferenc: Éva boszorkány, Kaffka Margit: Színek és évek. 1913-ban Kaffka Margit: Mária évei. 1914-ben Gyóni Géza: Lengyel mezőkön tábortűz mellett. 1915-ben Tormay Cecil: A régi ház, Vargha Gyula: Költemények. 1916-ban Gyóni Géza: Levelek a Kálváriáról, Herczeg Ferenc: Az arany hegedű. 1917-ben Herczeg Ferenc: Árva László király, A kék rónia, Móricz Zsigmond: A fáklya. 1918-ban Ady Endre: A halottak élén. 1919-ben Herczeg Ferenc: Az élet kapuja, A fekete lovas, Szabó Dezső: Az elsodort falu, Végvári: Segítsetek! 1920-ban Babits Mihály: Nyugtalanság völgye, Kozma Andor: Magyar rapszódiák, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Sajó Sándor: Tegnaptól holnapig. 1921-ben Áprily Lajos: Falusi elégia, Kosztolányi Dezső: A véres költő, Tormay Cecil: Bujdosó Könyv. 1922-ben Móricz Zsigmond: Tündérvert, Vargha Gyula: Ködben, Voinovich Géza: Mohács. 1923-ban Harsányi Kálmán: Ellák, Komáromi János: A régi szerető, Mécs László: Hajnali harangszó. 1924-ben Kosztolányi Dezső: Aranysárkány, Sik Sándor: Csend, Surányi Miklós: A nápolyi asszony, Zilahy Lajos: Az ezüst-zárnyú szélmalom, Süt a nap. 1925-ben Herczeg Ferenc: A híd, Mécs László: Rabszolgák énekelnek, Sajó Sándor: Muzsikaszó. 1926-ban Gulácsy Irén: Fekete vőlegények, Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Zilahy Lajos: Két fogoly. 1927-ben Kassák Lajos: Egy ember élete, Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről, Vargha Gyula: Hamvadó tüzek. 1929-ben Surányi Miklós: Csodavárók. 1930-ban Sajó Sándor: Gyertyaláng. 1931-ben Kuncz Aladár: Fekete kolostor. 1932-ben Földi Mihály: Isten országa felé, Tamási Áron: Ábel a rengetegben. 1933-ban Nyírő József: Kopjafák, Uz Bence. 1934-ben Erdélyi József: Téli rapszódia, Márai Sándor: Egy polgár vallomásai.
A magyar irodalom szellemi és erkölcsi egysége ebben a korszakban végzetesen felbomlik. Külön utakon haladnak a hagyományőrző nacionalista írók, külön a nyugatos eszmékkel telített impresszionisták, külön a naturalisták, a szocialisták, a katolikusok, a zsidók, utóbb – a világháború katasztrófája után – az erdélyiek, a felvidékiek, a délvidékiek. A jobboldali és a baloldali irodalom szemben állását, a keresztények és a zsidók ellentétét, a területi széttagoltságból eredő elváltozásokat nem tudja megszüntetni semmiféle jószándék. De ha egymástól messzeeső utakon haladnak is az egymást keserű lélekkel néző szellemi hadoszlopok, elágazó útjaik mégis egyesülnek a művészi alkotás közös végcéljában a magyar irodalom javára.
Irodalom. – Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Tizennégy kötet. Budapest, 1891–1914. – Ványi Ferenc: Magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1926. – Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Képes kiadás. Budapest, 1928. – Bánhegyi Jób: A magyar irodalom története. Két kötet. Budapest, 1929–1930. – Újvári Péter: Magyar zsidó lexikon. Budapest, 1929. – Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. Pécs, 1929. – Bangha Béla: Katolikus lexikon. Négy kötet. Budapest, 1931–1933. – Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Kolozsvár, 1934. – Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1939-től.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi