AZ OKTATÁSÜGY ÁLLAPOTA.
AZ OKTATÁSÜGY ÁLLAPOTA.
Irta: Dr. Békefi Remig
Irta: Dr. Békefi Remig
A magyar nemzet a keresztény vallás fölvételével lépett a művelődés terére. Az európai kultura áldásai ezóta termékenyítik a magyar földet s fejlesztik a magyar nemzetet.
Az úttörés erős munkájából az oroszlánrész a benedekrendi szerzeteseknek jut ki. Kolostoraik – Pannonhalma, Bakonybél, Zobor, Pécsvárad, Zalavár, Somogyvár és mások – egy-egy tábora a hit és a tudás harczosainak. Ezek idegenből érkeznek hozzánk. Új itthonukat külföldi mintára, rendi szabályzatuk és a körülmények szerint rendezik be. Nem maradhat el tehát az iskola sem, melyben az új tagok ismereteiket gyűjtögetik. Hiszen képzett, tanult egyénekre volt szüksége a Rendnek, hogy a magyar földön rá várakozó nagy feladatot becsülettel megoldhassa. De meg a rendtagok jórésze fölszentelt pap is, s így a papi állással kapcsolatos tudással kell bírnia. S tényleg látjuk is, hogy hazánk főpapjai eleinte majdnem mind közülök kerülnek ki. Mint tanult emberek már Szent István életében megjelennek előttünk: Fülöp, Henrik, Lénárd és Concius Pannonhalmáról, Krátó és Tasziló Bakony-Bélből, István és Anzelm Pécsváradról, Konrád és Albert Zalavárról. Közöttük heten magyarul is tudnak s tolmácsként szerepelnek.
Hihető, hogy ezek egyrésze már született magyar, s mint ilyen lép a rendbe és jut annyira, hogy pappá szentelik. A rendi pályán eddig elérkezni pedig csak az iskolán át lehetett.
A benedekrendieknél mindegyik kolostor független a másiktól; s így mindegyik maga gondoskodik saját kiegészítéséről, vagyis az utónemzedék neveléséről és oktatásáról. Valószinű tehát, hogy iskola minden kolostorukban létezett. Hiteles adatokból azonban csak annyit tudunk, hogy MÓR, a későbbi pécsi püspök, a pannonhalmi (szentmártonhegyi) kolostorban volt iskolás gyermek; s hogy a somogyvári konventnek már létrejövetelekor van «grammaticus»-a POITIERSI PÉTER szermélyében.
A benedekrendiek után hazánkba települt többi szerzetes-rendek – a prémontreiek, czisztercziek, ágostonosok, karthausiak, domokosok, ferenczesek, Jánosvitézek, templomosok és német lovagrendiek – szerveztek kolostoraikban iskolát, mert életnemök és feladatuk megkövetelte tőlök is a tudást. Így a cziszterczieknél az 1263-iki nagykáptalan nem fogadja a Rendbe azt, a ki tanultság tekintetében nem üti meg a mértéket. 1281-ben meg már megkivánja, hogy a hol legalább nyolcz szerzetes van, nemcsak hittudományi, hanem egyéb szakra is állítsanak iskolát. De volt is nálok tanult ember. III. Honorius pápa 1221-ben az esztergomi érseket arra kéri, küldjön hozzá a nép javának megbeszélése végett néhány derék és tudományos szerzetest, de ha lehet, mégis cziszterczieket. Részletes adat azonban kevés maradt ránk a szerzetesek iskoláiról. III. Endre király 1290-ben az esztergomi ágostonosok részére egy telekadományt erősít meg, de kiköti, hogy ezen azután oly épületet kell emelni, a melyben a hittudományi intézet és más mesterségek (studium theologie et aliarum archium) iskolája is elhelyezhető legyen. A domokosok győri iskolájáról a Margit-legendából értesülünk: «Néminemű frater Péter, ki vala Győrött lector, annak utánna lőn Magyarországban Provincialis». A domokosok az iskolára nagy gondot fordítottak; tanulmányi rendszeröket már 1228-ban kidolgozták. Rendi szervezetök megkövetelte, hogy a hol 10 tag él együtt, ott lectornak is kell lennie. Nagyon érthető ezen rendelkezés; mert nekik, a prédikátorok rendjének, főfeladatuk a hitszónoklat volt. S hogy ennek megfelelhessenek, az értelem alapos kifejesztésén kívül sokoldalú ismeretre, a hittudomány átölelésére és szónoki ügyességre, vagyis hosszas iskolázásra volt szükségök.
Hogy a keresztény vallás elterjedjen és mélyreható gyökereket verjen, a szerzetes-rendekkel karöltve buzgólkodik az egyházmegyei (világi) papság. Ennek is tanult elemekre van szüksége, s ezért állítja föl az érseki és püspöki székhelyeken a székesegyházi iskolát, a hol meg csak káptalan van, a káptalanit.
A Gellért-legenda szerint egyik nap harmincz új keresztény férfi jött Gellért csanádi (marosvári) püspökhöz azon kéréssel, hogy gyermekeiket vegye át, taníttassa ki és szentelje papokká. Ez elfogadta, alkalmas házban elhelyezte és Valter mester kezére adta őket, hogy tőle a nyelvtani és zenei ismereteket megszerezzék. Rövid idő alatt szép sikert mutattak föl s mind az olvasásban (lectura), mind az éneklésben (cantu) egészen otthonosak lettek. Ennek láttára a nemesek és az előkelők is átadták gyermekeiket Valternak, hogy a szabad mesterségekre (artes liberales) megtanítsa őket. Ezek lettek az első kanonokok. Őket a püspök nagyon szerette, mert nem voltak idegenek, hanem hazafiak. A püspöknek nagy gondja volt a szegény iskolás gyermekekre. A kicsinyeket az ő házába hozták; ő meg átadta őket az iskolába. A tanítás oly buzgalommal folyt, hogy még az éjjelt is nappallá tették. Gellért küldött követeket a Dunántúlra is, hogy összegyűjtsék a tanulókat. Jött így hozzá német, cseh, lengyel, franczia és más nemzetiségű, a kiket azután fölszentelt és a plébániák élére állított. A mint a tanulók száma nagyon felszaporodott, Valter így szólt püspökéhez: Ezt a nagy soksaágot az olvasásra és éneklésre egymagam nem bírom tanítani. Küldj el és hozass ide lectort, vagy énekmestert (cantor). A püspök Mór szerzetest Székes-Fehérvárra küldi, a hol akkor virágzó iskolák voltak. Mór küldetése értelmében betekint az iskolába. Itt találja a német eredetű Henriket segédmesteri (vicemagister) minőségben s meghívja a marosvári iskolába. Ez a meghívást elfogadja, összeszedi könyveit és Mórral együtt megindul. Gellért szivesen fogadja, lectorrá nevezi, s így Valter ezentúl csak az éneket tanítja.
A «scholasticus», «magister scholarum», a «lector», és a «cantor» megbízható tanuk, hogy káptalanaink mindegyikében volt iskola. S így nálunk testet öltött a IV. lateráni zsinat (1215) határozata, mely minden székesegyháznál olyan magisternek az alkalmazását írja elő, a ki a grammatikai tanulmányokat tanítja. Ezenfölül az esztergomi iskola növendékeiről a bajor Arnold énektanítása révén értesülünk. TAMÁS vicemagistert az 1291 előtti időből ismerjük. Mellékelt (104.) ábránkon Sükösd (Sixtus) esztergomi lector pecsétjét mutatjuk be 1272-ből. A lector ül és olvas a kinyitott könyvből, mely előtte könyvállványon (pulpitus) nyugszik. A pécsi iskola szükségletére mutat, hogy Bonipert, Pécs első püspöke, Hilduint azon megbizatással küldi Fulbert chartresi püspökhöz, hogy tőle Priscianus munkájának egy példányát kérje el. Nyitrán már 1111-ben szerepel Vilmos grammaticus. Az Árpádkor leghíresebb iskolája Veszprémben volt. Előadták itt a hét szabad mesterséget (septem artes liberales) és az egyházi jogot. Ezelőtt egyetemnek (studium generale) tartották; de kézzelfoghatólag kimutattam ezen felfogás alaptalan voltát. Székesegyházi iskola volt a veszprémi is, de előkelő és magas szinvonalú. Volt híres könyvtára, és a káptalan 16 jogdoctora közül bizonyára többen tanítottak benne. 1276-ban pusztult el, midőn Csák Péter nádor bosszúból és gyűlölségből, mely lelkét Németujvári Péter veszprémi püspök iránt eltöltötte, Veszprémet fölperzselte.
104. ábra. Sükösd lector pecsétje.
Miként Nyugat-Európa országaiban, úgy nálunk is a kolostori iskola elemi osztályaiban tanították az ovlasást, írást, számolást, éneket és a latin nyelvet. Ezután következett a hét szabad mesterség (septem artes liberales) tanítása. Ez két csoportra – Trivium és Quadrivium – oszlik. Amaz felöleli a grammaticát, rhetoricát és a dialecticát; emez meg az arithmeticát, geometriát, musicát és astronomiát.
A trivium alapvető tárgya a grammatica (nyelvtan). Tankönyvül DONATUS «Ars minor»-ját, tanári vezérkönyvül meg «Ars grammatica»-ját használták. Az «Ars minor» az ő katecheticai módszerével sikert biztosított a tanításban. S ennek megmagyarázásában nagyon kezére járt a lectornak PRISCIANUS «Institutio de arte grammatica»-ja. Mind Donatus, mind Priscianus művét meglehetősen kiszorította «Alexander de Villa Dei»-nek (1199) hexameterekben írt tankönyve. Olvasmányként használták a szentírást, Aviánnak Aesopus meséit, Catonak verses erkölcsi mondatait, Vergiliust és Ovidiust. A hol a pogány költőktől idegenkedtek, ott Juvencus, Sedulius és Pundetius műveihez nyultak. Míg a tanulók a latin nyelvben nem voltak otthonosak, a lector az egyes szókat anya-nyelvre fordította le s ezután hozzáfűzte a nyelvtani értelmezést; később azonban már csak a tárgyi magyarázatot adta hozzá. A versmérték megtanítása elsőrendű feladat. Az ide vágó kézi könyvek nagyrészben Maximus Victorinus munkája alapján készültek. A helyesírásra és az írásjelekre a könyvmásolás miatt kényesek.
Az iskolások az olvasmányból elvégezett anyagot a maguk szavaival adják elő; – így számolnak be, hogy mennyiben értették meg a dolgot. A költői műveket meg szóról-szóra betanulják, hogy így minél könnyebben belejöjjenek a latin nyelv kezelésébe élőszóval és írásban. Ugyanezen czélból voltak szokásban az írásbeli dolgozatok (dictamina) is.
Míg a grammacticai tanulmányokra nagy súlyt fektettek, a rhetorica (szónoklattan) terén megelégesznek az alapvető ismeretek közlésével. A dialectica (logica) már kedvezőbb sorsban részesült. Ennek körébe esnek a gyakorlati czélú vitatkozások.
A tehetségesebbek a trivium bevégzésével megkezdték a quadriviumot. A számtanban (arithmetica) nagy súlyt fektetnek a «computus»-ra, vagyis az egyházi ünnepek kiszámítására, s hisznek a számok titokzatos (mysticus) jelentésében. A «geometria»-val ez a kor keveset törődik, s helyette inkább természetrajzzal tarkított földrajzot tanít. A zenei oktatást az egyházi éneklés követelte meg; miért is rá nagy súlyt fektettek. Az astronomiát (csillagászat) azért tanították, hogy a papságra készülő iskolások az egyházi naptár készítését megtanulják. De a csillagászat ekkor még inkább csillagjóslás (astrologia); az égi jelenségeket bizonyos események előjelének tartják. Több csillagászati tüneményről azonban ezen nemzedéknek is helyes fogalma van.
A hittudományt eleinte nem külön, hanem más tárgyakba szőve tanítják; hiszen ekkor minden tantárgy a vallás szolgálatában állott. De már a budai zsinat (1279) a szerkezetesek részére a grammaticán és logicán kívül a theologiát írja elő; s 1290-ben az ágostonosoknak keletkezőben levő hittudományi intézetét látjuk Esztergomban. Az elemi ismereteket és triviumot mindegyik, a quadriviumi tárgyakat azonban csak a nevesebb iskolában adják elő. Az «oblatus» intézmény föltételezi, hogy a kiskorúak nevelése és oktatása a kolostorban már a kora gyermekkortól megkezdődött. A belső iskolák mellett – miként a külföldön – nálunk is bizonyára voltak külsők is, a hova a világi elem járt.
A székesegyházi iskolák szervezete – Szent Gellért nyilatkozata is bizonyítja – lényegében azonos a kolostoriakéval. Sőt a Gellért-legendában a kolostori iskolákban folyó elemi oktatás hű mására is ráismerünk. De mivel részletes adataink e téren a XIV. századra utalnak, a székesegyházi iskola képét az Anjoukorban rajzolom meg.
A plébániai székhelyeken, az egyházi beszédek és hitelemzés alakjában, már ekkor megkezdődött a népoktatás. A városi iskola meg a városi szervezettel egyidejűleg jött létre. IV. Béla törvénye (1251) beszél már zsidó-iskoláról is, midőn ennek háborgatóját másfél márka büntetéssel sújtja és elrendeli, hogy a zsidók között folyó perben a biró csak az ő iskolájuk előtt szolgáltathat igazságot.
Külföldi mintára királyaink is szerveztek udvarukban iskolát. Dénes fia, Dénes a későbbi lovászmester, továbbá Mátyás kancellár és esztergomi érsek IV. Béla királyunkkal együtt nevelkedett. Lőrincz mestert, a ki a király udvarbirája lett, továbbá Tamás nótariust testvérével szintén a királyi udvarban nevelik.
A nőnevelés az apáczák kezében van. A Margit-legenda elénk tárja a nőkolostor nevelő s oktató munkáját. A kit apáczának szántak, rendesen már kis korában kolostorba adták. Így történt Boldog Margittal is; hiszen «ez időben Szent Magit asszony még jól nem szólhat vala». Az apáczák énekelték a zsolozsmát. Érteniök kellett tehát az olvasáshoz és énekléshez. Miért is először olvasásra tanítják őket. Margitunk korán «kezde tanulni abcét, Ave Mariát». «Kevés időnek utána» – midőn még tízéves sem volt – «igen jól kezde tanulni és énekelni». Oktatója Katalin nővér volt, a «ki őtet tanétá először deákul». Tanult tehát latinul is. «Társa vala» Erzsébet, Olympiades asszony leánya, a kivel «egy könben (könyvben) tanolnak, olvasnak vala». Az éneklés és a lelki dolgok megtanítására a priorissa Ilonát rendelte ki melléje. És meg is tanult énekelni. Mert «mikoron el hivattatik az cantrixtúl, hogy meg mongya az ő versét, tehát el megyen vala és meg mongya vala . . . . És ugyan azon este completának utánna énekli vala igen ájtatosan, magas szóval és siralmakkal a salve reginát». A kézimunka tanítására az apáczák ősidőktől kezdve nagy gondot fordítottak. Margitunk is üres perczeiben egyházi ruhák, oltár és ereklyedíszek készítésével foglalatoskodott.
A világra szóló eszmék szülőhelye a XI. század óta Francziaország. A szellemi élet középpontja is a XII. századtól kezdve Páris az ő iskoláival. A többi nemzet gyermekeinek soraiban magyarokkal is találkozunk. Girardus ŕ Puella mester iskolájában már a XII. században megpillantjuk LUKÁCSOT, a derék és tanult magyar embert, a ki később esztergomi érsek lesz. 1175 körül meg a Szent Genovéva kolostor iskolájába járt BETHLEN magyar növendék-pap. Ugyanekkor Párisban tanul ADORJÁN, JAKAB és MIHÁLY – mindegyik magyar pap.
III. Béla királyunk házassága Margittal, II. Fülöp franczia király nővérével, még közelebb hozta egymáshoz a két országot. De még többet tett a párisi egyetem megalakulása. Mialatt Champeauxi Vilmos, majd Abaelard a dialectica érvényesítésével a tudománynak új módszerét teremtették meg, csak úgy özönlött Európának műveltség után törekvő nemzedéke a párisi egyetemre (studium generale). Itt első sorban a hittudományt művelték; miért is e téren legelső rangú székhelye lett a tudománynak.
CSÁK UGRIN, a későbbi spalatói érsek is itt képezi ki magát a hittudományban. Midőn innét hazatér, nagy pénzért vesz egy teljes bibliát kommentárokkal és glosszákkal. ÁGOSTON, a ki a zágrábi püspökségig fölvitte, szintén itt végez. DALOS JAKAB meg 1286-ban a hittudományok mestere (magister) a párisi egyetemen. Szezetes rendeink közül a domokosok, ferenczesek, czisztercziek, prémontreiek és ágostonosok egy-egy collegiumot szerveztek a párisi egyetem kebelében és ide küldték a kiválóbb tehetségeket minden országból, – hazánkból is.
A jogtudomány terén BOLOGNA egyeteme az első. 1265-ben a citramontánok testületének (corporatio) 13 nemzetsége között van a magyar is. Itt látjuk ISTVÁN pozsonyi prépostot, a kiből kalocsai érsek lesz. Itt tanul és tanít PÁL, a későbbi domokos. A vicenzai egyetemen már 1209-ben találkozunk magyarokkal. Ide jár MERÁNI BERTHOLD kalocsai érsek is. A páduai egyetemet hallgatja 1231-ben egy főesperes, ORBACIUS posegai nagyprépost és TAMÁS esztergom-hegyfoki prépost.
Egyetemi hallgatóink a külföldön orvosi tudományt is hallgattak. Ez magyarázza meg, hogy a XIII. században annyi orvossal találkozunk. Ilyen volt II. Endre orvosa Sándor, IV. Béla orvosa Bernát, Tiborcz és Gellért mester. Ezen utóbbi még IV. Lászlót is gyógyította. IV. László korából ismerjük Theodosius minoritát, Guarcin, János, Bertalan és Muthmerius mestert, kik mindannyian orvosok. A Margit-legenda is több helyütt beszél orvosokról; s találkozunk velök a városokban is.
Az izmaeliták meg Keleten, – Aleppóban és Jeruzsálemben végezték tanulmányukat.
Az Árpádkori magyar ember azt tartotta, hogy a tanulás csak a papnak való; miért is a papságra készülés és a tanulás nála egyértelmű volt. Az egyház a papok képzettségére mindig súlyt fektetett. Már Szent László korában kimondta a zsinat, hogy tanulatlan egyént ne szenteljenek pappá; ha pedig az ilyet már fölszentelték, tanuljon, mert különben elmozdítják állásából. A XIII. század elején pedig nem elégedtek meg a főpapnál az olvasás s a nyelvtan tudásával és a latin szöveg értelmezésével; hanem elvárták tőle az egyházjog ismeretét és a jártasságot az egyházi szónoklatban. A budai zsinat (1279) pedig a főesperesektől azt követeli meg, hogy az egyházjogban annyi ismeretök legyen, a mennyi a házassági ügyek megvizsgálásához és elbirálásához szükséges; vagy pedig más tudományban legyen annyi jártasságuk, hogy náluk kilátás lehessen a szükséges előmenetelre. De vannak is tanultság dolgában jónevű papok. Lőrincz esztergomi érsek Kálmán király korában erős philosophiai képzettségű ember. II. Géza idejében a magyar püspökök mint tanult emberek ismeretesek. Báncza István esztergomi érsek, György győri püspök és Albert esztergomi főesperes a tatárjárás táján, János kalocsai érsek 1203-ban, Gellért mester 1244-ben mind tanult emberek. Artolf tudományosságát IV. Béla, Mihály zágrábi püspökét XI. Benedek pápa, Gergely székesfehérvári őrkanonokét Lodomér esztergomi érsek bizonyítja. Maga VIII. Bonifácz pápa is kijelenti, hogy Magyarország papjai között kitünő tudományú férfiakat számlált. Képzettségöket fennen hirdeti, hogy legendáinkat és krónikáinkat ők írják, az okleveleket fogalmazzák és kiállítják s mint közjegyzők hivatalos tényeket állapítanak meg és öntenek irott alakba. A Margit szentté avatása ügyében végbement tanukihallgatás jegyzőkönyve szerint, az összes tanuk között a domokosrendi apáczák árulnak el legtöbb értelmiséget. Míg a papok és a szerzetesek között csak egy fölszentelt pap tudja megmondani, hogy hány éves: az apáczák, hét kivételével, mind tudják, mily idősek.
A világi elem között nagyon kevés a tanult ember; a nemzet zöme tanulatlan. III. Béla korában még azok sem tudnak írni és olvasni – se magyarul, se latinul, – a kik országos ügyeket intéznek. A polgárok műveltség dolgában a XIII. században előbbre vannak világi társaiknál. Az előkelő emberek értelmisége olyan, mint a mai tanulatlan emberé.
