HASZONVÉTELI FORMÁK
HASZONVÉTELI FORMÁK
Az erő régi mértékegysége, a LE – azaz a lóerő – jelzi, milyen fontos szerepet játszott a ló mint munkaállat az erőgépeket nélkülöző társadalmak életében. Háziállataink közül a ló bizonyult alkalmasnak a legtöbb gazdasági munkálatra. Használható hátas, nyerges jószágnak és teherhordó, málhás állatnak. Különböző járművek (taligák, kocsik, hajók) és ekék, boronák, s más egyszerű mezőgazdasági gépek elé egyaránt befogták. A hátalás, nyergelés, málházás és fogatolás módjait e kötet Közlekedés, szállítás c. fejezete mutatja be.
A magyar nyelvterület legnagyobb részén nélkülözhetetlen szereplője volt a ló a gabonaneműek nyomtatásának, azaz a szemnyerésnek. Ezt a fáradságos munkát gyakran végezték tanulatlan szilajcsikókkal, s ló hiányában helyenként és időnként ökrökkel, tehenekkel is nyomtattak (Hoffmann T. 1963: 185; MNA I. 62). Hasonló munka volt a sárgázoltatás és a trágyatapostatás. Főként az Alföldön építették a házak falát földből, sárból, vályogból. Az ehhez szükséges pelyvás, törekes sarat, illetve a szárítva tüzelőnek használatos, marhaganéból készült tőzeget könnyebb volt lovakkal „összegyúratni”, mint emberi erővel. Boglyák, farönkök csúsztatására vagy vontatására az egész Kárpát-medencében elsősorban lovakat vettek igénybe.
Főként a vízierőben szegény síksági tájakon terjedtek el a lóval forgatott szárazmalmok, s az ún. taposómalmok. Gabonaőrlésre csak jól betanított kezes lovakat lehetett használni. Fontos volt, hogy az összefogott két ló közül a külső (hajszás) legyen a sebesebb járású, mert minden körben hosszabb utat tett meg, mint a belül járó ló (Tálasi I. 1936b: 185).
A középkor óta biztosan igénybe vettek lovakat a bányák környékén. Előbb csupán az aknák csörlőit húzatták velük, később a magasabb tárnákban járó csilléket is lovakkal vontatták. Fontos szerepe volt a lófogatnak a Duna és a Tisza régi hajózásában. Árral szemben főként lófogatok vontatták a fahajókat egészen a gőzhajók elterjedéséig.
652A ló húsa, teje, szőre, bőre, csontja, minden porcikája hasznosult (vékonybeléből hegedűhúr lett, farkszőréből hegedűvonó), de ezen termékek jelentősége koronként ugyancsak változott.
139. ábra. A lóápolás eszközei (1950 körül): a) szalmacsutak; b) lókefe; c) vakaró; d) sörényfésű; e) gyökérkefe; f) lúdtollkefe; g) csikóvakaró; h) farokfésű; i) lókesztyű; j–k) patatisztítók; l) olló, Átány (Heves vm.)
BETÖRÉS ÉS TANÍTÁS
LÓKERESKEDELEM, KATONALÓ (REMONDA)
CSIKÓNYÍRÁS, A LÓSZŐR HASZNA
LÓ ÉS SZAMÁR TEJE, HÚSA
