FOGATOLÁS, IGÁZÁS

Full text search

FOGATOLÁS, IGÁZÁS
A közlekedésben és szállításban, továbbá a mezőgazdaságban évezredek óta kitüntetett szerepet játszanak a vonóállatok, amelyeknek a felszerszámozása jól jellemzi egy-egy társadalom technikai fejlettségét, anyagi kultúrájának színvonalát. Népünk szántásra, nehéz járművek vontatására inkább ökröt, távolsági fuvarozásra pedig jobbadán lovat használt. Erdélyben a 18. század óta egyre jobban elterjedő bivalyt is igázták. Dél-dunántúli és tiszántúli uradalmakban szintén feltűnt itt-ott bivalyfogat, de környezetük parasztgazdaságaiban nem találtak követőkre.
A középkori nehéz ágyekék vontatása ökrökkel történt. Mivel nem minden gazdaság rendelkezett a szántáshoz szükséges 8–10 ökörrel, két-három jobbágygazda fogott össze és egymással kooperálva, cimborában szántottak. Udvarnokok eneu-szántás nevű robotja arra enged következtetni, hogy a 13. század derekán igázták 959már az ünőket, teheneket is (Györffy Gy. 1977: 40). A 14–15. századi források még mindig 8–10 vonóállat összefogásáról szólnak, s meglepően sok esetben fordul elő lovak és ökrök együttes befogása, „összefogása”. Ilyenkor a lovak az ökrök elé kerültek. A „vegyes fogat” nem kizárólag az igaerő hiányának volt a jele. Inkább az ökrök lassú munkatempóját akarták lovak révén javítani és ezzel a szántást gyorsítani (Belényesy M. 1954–55: 83–91, 1969: 481–490; Szabó I. 1975: 23–59). A 16–17. században a lófogatolás mértéke valamelyest növekedett, s ez a tendencia a 18. században már a lófogatok számának jelentős megnövekedésével folytatódott. A török időkben a hódoltsági „hosszú fuvarba”, 100–200 km távolságra is ökörfogatokkal mentek. Fuvarozásra, hajóvontatásra, gabonanyomtatásra, szárazmalmokban végzett munkára azonban az ökörnél alkalmasabb a ló. Ezért nemcsak az Alföldön, hanem a peremvidékein is a lófogatolás felé billent a mérleg. Nógrád, Gömör, Abaúj magyar falvai lovakkal, kocsikkal jártak le az Alföldre, hogy a gabonatermés elnyomtatásában részt vegyenek (Hoffmann T. 1963: 315–316, 337). A háziipari, kézműipari termékek áruforgalma elősegítette a népes fuvarosréteg kialakulását. Tanulságos, hogy a magyar szívesebben vállalkozott fuvarozásra, mint a vele együtt élő népek parasztsága.
A 19. század folyamán, s különösen a kapitalizmus korában a lófogat és ököriga országos arányeltolódásához hozzájárult az Alföld tanyásgazdálkodásának és települési képének megerősödése, az ekék korszerűsítése, az útviszonyok javulása, a személy- és áruforgalom növekedése, a folyószabályozást, út- és vasútépítést végző kubikos réteg lóigénye stb. A birtokaprózódással egyre növekvő számú kis- és törpebirtokos parasztságnak már nem állt módjában kétféle vonójószágot tartani, ezért az 1920–1930-as években inkább csak lovat tartott (Alföld, Kisalföld), kivéve azokat a területeket, ahol a tehenet rendszeresen igázták (például Nyugat-Dunántúl, Partium). Az igaerő váltása hosszan elhúzódó folyamat volt és a fáziseltérés jelentős táji differenciálódást okozott. Az 1895. évi állatösszeírásból kitűnik, hogy akkor már az összes fogat 55%-a lófogat volt, azon belül pedig a kettes lófogat dominált (a lófogatok 74%-át tette ki). Az alföldi megyék többsége főként lófogatot tartott. Erdélyben viszont az ökör- és bivalyigák száma háromszorosa volt a lófogatokénak. Nyugat-Dunántúl és a Felföld több vármegyéjében 2: 1 arányt rögzítettek az ököriga javára. Említést érdemel, hogy 1895-ben az ökörigák zöme még négyes fogatokból állt, s viszonylag csekélynek mondható a kettős ökörfogatok részaránya (35,5%). Ahol még domináns a szarvasmarha igaerő szerepe, ott mindenütt magas a jármolt tehenek száma is. Sokatmondó adat, hogy az 1895. évi összeírás idején a „Magyar Birodalom” (Horvátországgal együttes) teljes igavonó marhaállományának 30%-a volt a tehén (vö. Bodó S. 1990: 65–69). Ebben az arányban benne van a velünk élő népek, a kis földű hegyvidéki falvak igaállománya, s ezért nem tükrözi hűen a magyar nyelvterület viszonyait. Számok nélkül is igaza lehet Györffy Istvánnak, amikor megállapítja: „A magyar a tehenet az Alföldön sohasem fogja be, egyebütt is csak ritkán igázza” (Györffy I. é. n. /1934/d: 270).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi