TÉLI SZÁNOK
TÉLI SZÁNOK
A szánok jelentősége sok vidéken a szekérrel vetekedett. A magashegységi övezetben a hosszú tél és a méteres nagy hó időszakában egyedül szánnal lehetett közlekedni és szállítani. A téli erdőlésnek, fahordásnak a szán máig nélkülözhetetlen eszköze. Ez magyarázza, hogy a Székelyföldön minden gazdaságban megtalálható. Rendszerint maga a gazda készíti el magának. Eladásra, piacra csupán a havasi falvak (Fenyéd, Zetelaka, Székelyvarság) háziiparosai készítettek szánokat (Haáz F. 1942: 19). A fátlan Mezőség gazdái vették meg tőlük, akik havas teleken szintén nem boldogulhattak szánok nélkül.
Havon csúszó fogatos szánokat a nyelvterület minden részén, minden falujában használtak. Ezek tekinthetők a legelterjedtebb magyar szánformának. Szentgálon (Veszprém m.) régebben minden háznál volt szánkó, némelyiknél négy-öt is. Ott azonban nem a gazdák, hanem bognárok és faragó specialisták foglalkoztak a készítésével (Vajkai A. 1959a: 121).
