A KASZÁLÁS MÓDJA, TELJESÍTMÉNYE
A KASZÁLÁS MÓDJA, TELJESÍTMÉNYE
A kaszálás iránya a fű dőlésétől függ. Hogyha a mező domboldalon fekszik, fentről lefelé haladva kaszálnak. Az első két rend gyakran egymásra bukik, ezért vastagabb a többinél, és külön névvel illetik (rendfej, hátrend, összevágott rend). Rendnek 263nevezik a sorban fekvő füvet. A hozzá tartozó fű- és tarlósáv neve elő (Kisalföld), fogás (Dunántúl), állás stb. Az összehúzott fű vagy széna sorát, s a vastagabb rendet a Csallóköz és a Mátyusföld nyugati felén vereszta, veleszta néven ismerik. ’Vastag szénarend’ jelentésben él a vontatás szó a régi Udvarhely megyében.
Az elő, az egy kaszasuhintással levágott fűsáv szélessége sok tényezőtől függött. Több vidéken említik normaként az 1 öl szélességet, de némely vidéken csak 1/2 öles, illetve 100–120 cm-es „előt fogtak”. „Az öregek nem szerették a széles előt és a vastag rendet, mert nehezen száradt.” Székely falvakban és az északi palóc vidéken a 140–150 cm-es rendet szerették, s a közepes kaszavágást tekintették normának. Dél-Gömörben is öles vagy 1,5 méteres rendet vágnak, de északabbra (például Süvetén és környékén) csak simrikolnak, azaz megelégszenek 1 méter széles rendekkel.
A szénakaszálást legtöbb vidéken nehezebb munkának tartják, mint a kaszás aratást, a gabona levágását. A kaszát fűvágáshoz „kisebbre állítják”, mert keskenyebb rendet vágnak és egyszerre rövidebb távon haladnak előre. Az Alföldön búzából 50 öles, szénából 25 öles rendlábat fognak fel. Amikor annak a végére érnek, ismét visszaballagnak és új rendet kezdenek. Olyankor kaszát fennek, a dohányosok rágyújtanak. A rendlábbal egyező értelemben használatos a posztágy, posztát, pászta szó a Dunántúlon, a szakasz a Mátra vidékén, a ráta a Bodrogközben, Biharban, s a Felső-Tisza vidéken.
A szénakaszások napi teljesítménye 1200 négyszögöl, azaz egy magyar hold körül volt. Ez a teljesítmény fejeződik ki a kaszás és az embervágó területmértékben is. A 19. század derekán azt tartották, hogy egy nap alatt 1200 négyszögölt lekaszálhat egy ember, de átlagnak aligha lehet 1000 négyszögölnél többet venni alapul. A 19–20. század fordulóján jelentős táji eltérések mutatkoztak a napi kaszásmunka normájában. A Székelyföldön 800 négyszögöl, az Alföld egyes részein viszont 1400–1600 négyszögöl volt a kaszás napi teljesítménye (Paládi-Kovács A. 1979a: 217–220). Ebben a domborzati, növényzeti különbségek mellett a munkaszervezeti és bérezési formák eltéréseinek lehetett szerepe. Az Alföldön ugyanis a kapitalizmus korában már kaszás bandák, szakmányban dolgozó bérmunkások hajszolták magukat és egymást. Nehezen kaszálható gyepnövényzet esetén (szőrfű, csenkesz, tippan) azonban a teljesítménybérben dolgozó munkások sem érték el az 1000 négyszögöl fölé emelt normát.
