CÉHES TAKÁCSOK
369CÉHES TAKÁCSOK
A len-, kender- és gyapjúfeldolgozás paraszti munkájának alapos megismerése után a céhes takácsokról is szükséges rövid áttekintést adni, mert az évszázadok során jelentős szerepük volt nemcsak a szükségletek kielégítésében, hanem a hímes szövés technikájának és mintakincsének átadásában is (Szolnoky 1972a). Viski Károly A magyarság néprajza II. kötetében, a Díszítőművészet c. fejezetben a következőket írja: „Volt egy átmeneti korszak (helyről-helyre változó kezdetű időben), amikor a nép asszonya csak font, de már nem szőtt, hanem a szövés munkáját a takácsnak adta. Somogyban, Tolnában a múlt század második felében még minden faluban volt, vagy megfordult a takács, hímes takács, aki a népies vásznakat szőtte, mégpedig a hímet pirossal, ritkábban kékkel. Az ottani asszonyok sok díszítményt tanultak a takácsoktól, különösen a céhek bomlása után. Ez a nagy számban reánk maradt takácskönyvek alapján nyomon követhető” (Viski 1934: 312, 317). Hivatkozik Malonyay Dezső munkájára, A magyar nép művészete IV. kötetére, itt a következő áll: „A céhrendszer idejében a céhek befolyása tiltotta, hogy a nők a szövésben versenyre keljenek vélök. A díszítésekkel ellátott vásznat majdnem kivétel nélkül takácsok szőtték. A céhrendszer idejéből ezért nincs is paraszt-szőttes. Ha a nép itt-ott szőhetett is, csak sima vásznat” (Malonyay 1907–1922: IV. 107). A céhrendszer idejében a takácsok két nagyobb rendre oszlottak: hímes takácsok (takács, magyar takács), illetve sávolyos takácsok (Leinweber, német takács). Előbbiek a sima vásznakat és a piros-kék mintás hímes szőtteseket készítették, utóbbiak pedig a hímek mellett még a damasztszerű asztalterítőket, finomabb vásznakat állították elő főleg lenfonalból. Ha egy helyiségen vagy egy céhen belül mindkét változat mesterei dolgoztak, akkor igyekeztek jól elhatárolni a munkákat. Így a lentakácsok inkább a városi megrendelők, a módosabb paraszti rétegek számára szőtték sávolyos, damasztszerű vásznaikat.
Az ország területéről összegyűjtött takácsmintakönyvek ugyanezt a képet mutatják, illetve a 19. század második felétől a hímes minták kerültek túlsúlyra, a sávolyos munkák másolása fokozatosan megszűnik.
KÖZÉPKORI TAKÁCSOK, BARHENTOSOK
CÉHES RÉGIÓK
MESTERREMEK
MINTAKÖNYVEK
LEGÉNYEK – MUNKAERŐ
HÁZISZÖVÉS – AZ 1851. ÉVI IPARRENDELET
