A TÁROLÓRÚD
A TÁROLÓRÚD
Az eddigiekben sorra vett tárolóbútorok szükség esetén – ha a család jövedelme nem tette lehetővé a megszerzésüket – mind nélkülözhetőek voltak, kivételt csupán a kelengyével adandó láda képezett – láthattuk, századok óta –, majd pedig az azt ilyen minőségben követő menyasszonyi bútorok, ám ezek beszerzését el is várta a közösség.
A vászonnemű meg néhány becsesebb apróság valóban fokozott vigyázásra szorult, de a kelengyebútorban tárolandókon kívüli holmi, így a felsőruha vagy a használati edényféle megóvására az elpiszkolódástól, töréstől sokáig jóval egyszerűbb és részben korábbi időkből továbbörökített megoldások voltak gyakorlatban. A már szóba került fülkék mellett jelentős részben tárolásra volt használatos a lakásbeli padkák és padok felülete, illetve az utóbbiak és az ágyak alatti térség, továbbá a helyiség mestergerendája és az esetleg ebbe meg a falba vert szögek, akasztókampók (lásd pl. Pápai K. 1893: 27–28; Sima L. 1914: 397–398; Bátky Zs. 1906: 165–166; Viski K. 1941: 222, 246–247, 249–251; Morvay J. 1981: 77; K. Csilléry K. 1982a: 240–241, 258).
