A csuklóra rögzíthető laza karkötők és a merev karperecek a középkorban még a bő ruhaujjat fogták a karhoz, vagyis mindkét karon viselték őket. A 17–18. században – korábbi funkciójukat már elveszítve – a „kézre való perecek” vagyonképző ékszer szerepe vált fontosabbá, s idővel csak egy karon hordták. Az egyszerű köznép, de még a módos debreceni polgárasszonyok is csak selyem és bársony karkötő pántlikákat használtak a 18. század közepén a bő ingváll ujjainak lekötésére, díszítésére. A pántlikák ilyen szerepe ugyan később sem csökkent, a paraszti viseletben az alsó kart díszítő karkötőként fém változatuk csak nagyon kevés helyen alakult ki, pl. ahol a pénzes nyakékek ismertek, az ötvösök csattal záródó pénz karcsatokat is csináltak megrendelésre.
A karkötőnek fontosabb volt hiedelembeli, mint ékszer szerepe. Általános európai szokás volt, hogy az újszülött karjára piros korallfüzért kötöttek, amit nálunk faluhelyen országszerte piros pántlika helyettesített, hogy a gyermeket „mög ne verjék szömmel”, a kis ékesség elterelje az ártó szem figyelmét.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.