Kontyoláskor az előhajon csak ritkán változtattak, s ha igen, hangsúlyosabbá, dúsabbá tették pl. a már említett kenderkócból vagy a kihullott, összegyűjtött hajból sodort hajbetéttel, a gyupéttal. Egyes Nyitra megyei falvakban az előhajból kilazított tinccsel három „szarvat rajzoltak” homlokukra, s mikor sajátjuk megfogyatkozott, a szarvakat kihullott hajból papírra ragasztott hajcsomókkal pótolták (Gönyey S. 1941b: 69).
Elszigetelten előfordult az előhaj ritkítása is. Az északi megyében „menyasszonypor-koláskor” egy hajtincset kivágtak a hajból. A sárközi, zselicségi reformátusok körében az újasszony haját – leányságától való megfosztottsága jeleként – homloka felett kétujjnyi szélességben rövidre vágták. Itt a hátihajat sem tűzték fel kontyba, hanem két fül mellé fésülve, diabolószerűen viselték (Kovách A. 1907: 73). Másutt előfordult, hogy a nagy kontyot illetlennek tartották, így a palóc, a matyó asszonyok, ha túl sok hajuk volt, fejük tetején kiritkították, hogy kontyuk beleférjen a kis főkötőbe (Györffy I. 1956: 70). Gyakoribb volt a hátihaj vastagítása, idővel pótlása, amihez maguk a hajcsevergetők, a bezsírozott hajtincseket beburkoló vászoncsíkok is hozzásegítettek, még inkább a hajba vagy a főkötőbe erősített, kitömött zacskók. Ilyen célra Szakmárban pehellyel töltött kontyván-kost, Kiskomáromban hajjal vagy ronggyal kitömött potát, tekercset, Nógrádban csepűkontyot, cipógongyolát alkalmaztak. A szintén kenderkóccal bélelt fehér vászon, patkó alakú pótkontyot a Barcaságban ki is hímezték.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.