BOCSKOR

Full text search

BOCSKOR
A pántos saru nem keverhető össze a látszatra azonos bocskorral. Kálmán király 1100 körül kiadott öltözködési rendelete is megkülönböztette a két lábbelit: a bocskor és a „festett vagy selyemmel díszített saru” használatát egyaránt tiltotta az egyházi személyek körében (Léderer E. 1964: 56). A bocskort egyetlen darabból kiszabott bőrből a lábfejre hajtogatták, és a bőr szélébe vágott lyukakba, telekbe fűzött bocskorszíjjal húzták össze, és rögzítették a lábra. Mivel elkészítése szinte semmiféle mesterségbeli tudást nem igényelt, valószínűleg az emberiség legegyszerűbb, egyben legegyetemesebb, mindenesetre a középkori Európa egyik „alap” lábbelije volt. A nálunk is általánosan használt bocskor széles, „borjúszájú” azaz „bocsika óra(u)” 12–13. századi változatának jelzője maradt fenn e lábbelitípus neveként (Szilágyi F. 1982: 212–213).
Bár „némely úrfiak varrott (hímzett!) bagariából való telekes bocskort is viseltek, hajdú módra” (Apor P. 1972: 34), általában a „legalsóbb fokú” lábbeliféle volt (Radvánszky B. 1986: I. 52), még ha a gyalogos hajdúk mellett a szegény „gyalogos nemesek”, a bocskoros nemesek is ebben jártak. „Az Juhásznak, Diszno Pasztornak bocskort kel adni” – cselédbérként – mondja egy 17. századi öltözködési rendelet (BAZML 1666. Zemplén vm.). Szegény embernek ez egyetlen, téli lábbelije is lehetett, ilyen célra „szőrös bocskort” is készítettek a vargák (BAZML 1626. Ung vm.).
A 18. században a bocskorfűzők, bocskormetélők, magyar, tót és horvát vargák, ritkábban tímárok műhelyéből került piacra ez a lábbeli. Olykor „átkötőszíj nélkül” is árusították, a szíjgyártóknak engedve át a díszesebb szíj készítését, hogy aztán a cifra bocskorszíjjal divatozhassanak. Talán a német vargákat, ill. cipészeket utánozva, a múlt század elején a cserzővargák a marhabőrt veresre, a lóbőrt még sárgára is kikészítették, hogy 687színes bocskort varrjanak belőle. Úgy tűnik, a bocskor ekkor reneszánszát élte, készítésébe átmenetileg még a csizmadiák is bekapcsolódtak.
Bár a 19. század közepén sokfelé a „paraszt férfiak köz napon csak bocskort hordoznak, csizmát a’ tehetősebbek” (i. sz. 1837: 137), a bocskor egyre inkább a legszegényebbek, a pásztorok körébe szorult vissza. A századfordulóra már csak néhol használták a Duna–Tisza és a Tisza–Szamos közén, valamint az Erdélyt övező területeken, s leginkább munkaruhaként került elő aratáskor a tarlón járók öltözetében. Készítőik, a bocskorosok feleslegessé váltak. Pásztor, parasztember maga is kimetélte használt csizmaszárból a csak alkalomadtán szükséges bocskort.
A bocskor egy-egy kisebb tájon belül is több alakváltozatban készülhetett, mégis csak néhány meghatározó, fő formája volt. Az erdélyi magyarság – a környező románokhoz és a felvidéki szlovákokhoz hasonlóan – hegyes orrú bocskorban járt. A Felföldön és az Alföldön a „kerek fejű, ráncos orrú” formát, a telekes bocskort kedvelték. Az Alföld és Dunántúl déli részén, valamint a szlavóniai magyarok körében inkább a pántos saruhoz hasonlító fedeles bocskor volt szokásos. Ezek közül kiemeljük azt a kerek orrú bocskort, amit az „alföldi magyarság általában mint borjúszájú bocskort ismer, s Herman Ottó ezt tartotta a magyar bocskorformának” (Ébner S. 1932: 129).
Nyáridőben a bocskorban elegendő volt a vékony vászonkapca, de nagy hidegekben ebből több réteg vagy pedig szűr-, posztókapca kellett, amelyet a lábszárra felcsavargattak, és bocskorszíjjal rögzítettek. Legfelül egy zsíros kapca szigetelte az alsókat a hidegtől, nedvességtől. Gyakran azonban a bocskorral is lábszárvédőt használtak, az ilyen bőrharisnyát a görög kereskedők együtt árulták a bocskorral és a bele való bőrkapcával (Bur M. 1985: 261–262).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi