A bártfai Szent Kereszt oltárának királyalakja – fején koronával – mezítláb vonszolja keresztjét, vezekel, vállalja a megaláztatást. A középkori szerzetesek mezítláb jártak – vállalták a szegénységet. Ugyanakkor a földet művelők körében a mezítlábasság csak kedvezőtlen éghajlati viszonyok vagy ünnepélyes megjelenés esetén utalt megalázó szegénységre, és a 19. század végéig Európa legkülönbözőbb, még gazdagnak mondott tájain is magától értetődő paraszti, nyári szokás volt, hogy mezítláb járjanak. Mintha a mi asszonyainkról írta volna Battista Angeloni, jezsuita atya a 18. század végi Angliában, hogy az otthon mezítlábas parasztok a városba menet kezükben viszik lábbelijüket, s a város közelében megmosdva, felöltöznek (Marly, D. 1986: 53). Ugyanígy a Mátra-vidéki palóc lányok, akik „halálba szeretik a magas sarkú piros csizmát, sáros időben hónuk alatt viszik a templomig s csak az ajtóban húzzák fel” (Vahot I. 1857: 191).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.