VÁSZONRUHÁK

Full text search

591VÁSZONRUHÁK
„Fehércseléd, vászoncseléd” kifejezéseink őrzik a magyar parasztasszonyokat századokig jellemző fehér vászonöltözet emlékét, amikor is a vászonruha nemcsak alsóruhaként, de nyári dologidőben munkaruhaként is szolgált. A vászonöltözet hosszú ingből, illetőleg rövid ingből és pendelyből állt. Ezek felett, ugyancsak vászonból redőzött szoknyákat és kendőket is viselhettek. Vászonból volt a férfiak „egy pár fehér ruhája”, inge és lábravalója, közismertebb nevén gatyája is, melyek igényesebb kivitelben nemcsak nyári köznaplóként, de még ünnepi felsőruhaként is szerepeltek. A férfiak vászonruháit munkára szánva a múlt század elején feketére, idővel inkább kékre festették, akárcsak a szintén erős vászonból szabott nadrágot, a fűzfagatyát és az ujjast, a vászonkankót, vászondolmányt.
A vászon természetesen nemcsak a hazai öltözködésben játszott fontos szerepet, és bizonyos földrajzi és időhatárokon belül – az alkalmazott szövőtechnikától függően – a vászonruhák sok hasonlóságot is mutathattak. Más volt a jellege az egykori Mediterrá-neum függőleges láncrendszerű, de széles szövőszékein készült lepleknek és e széles vásznakból ráncolt laza tunikáknak, mint az iszlám hatásra terjedő keleti, keskeny bordájú, vízszintes láncrendszerű szövőszéken szőtt keskeny vásznakból szabott ingeknek. A kétféle szövőtechnika a 10–12. században még egymás mellett élt. A vízszintes szövőszékek – keleti és nyugati útvonalon észak felé nyomulva – csak lassan hódították meg Európát (Gervers, V. 1983: 310–311). Nyomukban terjedtek a keskeny vászonszelekből, derékszögű vászondarabokból szabott, függőleges szerkezetű ruhák, melyek könnyen alsóruhává szűkültek az alig bővebb felsők alatt. De a korábbi bő tunikák sem tűntek el nyomtalanul. Tovább éltek a középkori nyugat-európaiak, később a parasztok, pásztorok nadrágon kívül viselt, övvel derékra szorított bő ingeiben (Cunnington, Ph.–Lucas, C. 1967: 15–17) és pl. az egyházi öltözetek albáiban (Houston, M. G. 1947: 120, 122, 145).
A vásznat az eredetileg Nyugat-Európában őshonos kenderből, lenből szőtték. Ezek a rostnövények lassan kelet felé terjedtek, de sosem lépték át a gyapot felségterületének határát (Braudel, F. 1985: 328–329). Kontinensünk másik fontos textilalapanyagának, a gyapjúnak fogytával, a 13. századtól a gyapot is megjelent az európai öltözködésben. A szíriai gyapotexport kapuja Itália, Velence volt, innen terjedt szerte Európába pl. a pamutláncon lenvetülékes barchent (Cunnington, C. W.–Cunnington, Ph. 1981: 39).
592Ebbe az európai környezetbe a fonás, szövés tudományával, ujjas, kebeles, övvel, szalaggal rögzített, varrt ruhában, a vászon és az ing, a csalán, kender, tiló, csepű, szösz szavak ismeretében érkezett mai hazájába a magyarság (Bárczi G. 1958: 14, 52, 77).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi