MITIKUS LÉNYEK
MITIKUS LÉNYEK
A vallástörténet feltárta az ősközösségi társadalom vallásos elképzeléseinek azt a kezdeti szakaszát, amelyben az emberek közvetlen környezetüket – az erdőket, vizeket, hegyeket, majd az eget is – szellemekkel, felsőbbrendű lényekkel népesítették be. Az egyszerű ember, akit félelem fogott el a számára érthetetlen elemi erők láttán, a természeti jelenségek mögött földöntúli hatalmakat sejtett. Az elemi csapásokat, betegségeket stb. valamilyen rosszindulatú szellem (démon) mesterkedéseinek tulajdonította. Felfogása szerint a démonok olyan lények, amelyektől óvakodni kell, amelyeket különféle mágikus szertartásokkal ki lehet engesztelni, s amelyek ellen időnként a jóindulatú szellemek segítségét lehet kérni.
A magyar néphitben és mesevilágban egyaránt szerepelnek olyan mitikus lények, amelyek a túlvilágon, többnyire az alsó világrészen laknak, ember- vagy állatalakban, de emberi módon élnek. A mi világunkban gyakran megjelennek, s mágikus erejüknél, tudásuknál fogva veszedelmet, halált hoznak az emberekre. A természetfeletti erővel, képességgel rendelkező emberek – a mesék és hiedelmek hősei – azonban felveszik velük a harcot, és le is győzik őket. A mitikus lények a hitvilágban jóval félelmetesebbek, mint a mesevilágban, ahol a túlvilági lények értelmi képessége alacsony, könnyen rászedhetők.
