Vallások, ünnepi szokások

Full text search

Vallások, ünnepi szokások
A szokásmagyarázó történetek vonatkozhatnak „egy ünnepre vagy szokásra, vagy a szokás egy elemére, cselekményére, rítusára, vagy pedig az ezekhez fűződő egyes előírásokra vagy tilalmakra, vagy bármely közösségi viselkedési, magatartás-szabályra” (Dömötör T. 1974a: 49). Dömötör Tekla csoportosításában a szokásmagyarázó történetek vagy utólag keletkeznek (pl. a történelmi szokásmagyarázatok), vagy a szokás, illetőleg rítus valamely történet illusztrálására jön létre (a bibliai történet, illetve a keresztény legendák történeteit megelevenítő szokásmód), vagy a szokás és magyarázata egyazon gyökérből, főként a néphitből párhuzamosan ágazik ki. Az eredetmagyarázó mondák kapcsolatát a szokással sokkal korábbinak kell tartanunk. Ezek a történetek, amelyekhez a történeti és a hiedelemmondákat nem számítjuk, az előbbihez hasonlóan utólagos magyarázatok. Egy részük az apokrif hagyományhoz tartozik, a népi vallásosságban van szerepük, más részük puszta fikció (miért böjtöl a rác; miért nincs a román templomban pad; stb.).
Monda szól az ünnepek kiosztásáról a vallások között: miért van az egyiknek kevés, a másiknak sok ünnepe.
„Az meg úgy történt, hogy mikor a Jóisten osztotta kifelé az ünnepeket a vallások között, a református, az evangélikus, a görög meg a római között, kirakta egy ponyvára az összes ünnepeket. Jött legelőbb a református, az csak elvitte a három nagy ünnepet, ezután jött az evangélikus, ez már hozzávett még kettőt, hogy már neki több kell, a Vízkeresztet meg a Reformáció ünnepét. A katolikus, a római katolikus, az már markolt, megijedt, hogy neki kevés marad. Belemarkolt jól. Erre a görög katolikus összemarkolta a ponyvának a négy sarkát, elszaladt az összessel, hogy az már neki mind kell. Ezért van a görögöknek minden héten két-három ünnepjek” (Kölcse, Szatmár m.; Nagy I. gy. 1967).
127A görögkeleti templomban azért nincs pad, mert egy román elkiáltotta magát: „Ki a padokkal, hogy tudjunk hórát táncolni!” Azóta csak kerek pad van, hogy akik nem tudnak táncolni, leülhessenek. A protestáns templomokban a szentképek hiányát az AaTh 1828A* és BN 1789* mesetípus néhány változata magyarázza.
Tilalmak eredetéről szóló ún. tabumonda kevés van a magyar népköltészetben. Nagycsütörtöki munkatilalmat fogalmaz meg néhány monda, pl. meszelni nem szabad, mert Jézus üldözői elől ezen a napon beszaladt egy házba, ahol meszelés volt. Bútor híján nem tudott elbújni, ezért átkozott az, aki nagycsütörtökön meszel (Milejszeg, Zala m.; Nagy I. gy. 1966).
A zsidók disznóhúsevésre vonatkozó tilalmát több monda is magyarázza, igen sok változattal. A legnépszerűbb a teknő alá bújtatott zsidó asszony disznóvá változtatásának története; rokon monda szól a teknősbéka eredetéről.
A húsvéti tojás Krisztus kihullott vérétől piros, kosárban vitte oda egy asszony (Bartunek 1922: 86); vagy a királyné (Bősárkány, Győr-Sopron m.; Nagy I. gy. 1970), esetleg a molnár tyúkja húsvét reggelén pirosat tojt, és annak emlékére van a tojásfestés (Bosnyák 1977: 74). A locsolkodás azért van, mert Jézus feltámadásának örömhírét kiabálva terjesztették az asszonyok, akiket vízzel öntöttek le, hogy elhallgattassák őket (legutóbb Szabó L. 1975: 299).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi