V. Számlálás
V. Számlálás
A „számláló” szövegek a magyar ráolvasások egyik legnépesebb csoportját képezik. Hiedelemelvű szövegek is: a „valamilyen baj kiszámolása, leszámolása” elv megnyilvánulásai. Használóik általában nem szövegnek tekintik, nem is a ráolvasás szokásos terminusaival, hanem „leszámol”, „kiolvassa” (a férget a sebből), „kilenctől visszafelé számol” stb. elnevezésekkel illetik.
A leszámolás, kiszámolás elve, illetve a konkrét funkció azokban a csökkenő számsorokban fejeződik ki közvetlenül, amelyek olyan számnál kezdődnek, ahány „leszámolandó” objektum van: pl. megszámolják hány szemölcsük van, és ha 14, akkor 14-től 1-ig számolnak. Ezek a fajta szövegek a magyar nyelvterület egészén ismertek voltak; különböző „megszámolható” bajok, elsősorban állatok légybeköpte sebének „férgei” és szemölcs gyógyítására. A számsor kötöttsége – a leszámolható dolgok megszámolásához képest – szövegszervezők jelenlétét jelenti: ha 99-től 1-ig számolnak, nem a férgeket számolják meg, hanem egy hagyományos szöveget mondanak el. A kötött számsorokban bizonyos grammatikai-stiláris többletelemek is megjelenhetnek, amelyek a szövegszintű hagyományozódást biztosítják, altípusokat hoznak létre.
A számláló ráolvasásnak mint a mágia eszközének egyik alapelve az ismétlés: a számsor kijelentésének sorozata, a „jelenlegi állapotra” utaló állító vagy tagadó kijelentésekkel fokozatokban közelít az óhajtott végeredményhez, a ’valami nincs’ kijelentéshez. 655Az egyre kisebb számok felsorolása az analógiás mágia eszköze is. A visszafelé mondott csökkenő számsor tulajdonképpeni jelentése: ’úgy múljon el valami, ahogy a számok csökkennek’: ez a jelentés világosabb, amikor a csökkenő számsor hasonlatba van foglalva, vagy epikus ráolvasássá bővül, S-tagjaként ’úgy múljon el a baj is’ (ahogy a számok csökkennek) jelentésű mondattal. A számlálás tehát a kérő/parancsoló, illetve kijelentő ráolvasások szerkezeti és jelentésbeli sajátságait egyesítheti.
a) „Zsebró” gyógyítása: Kis fadarabokra kilenc rongybabát készítettek. Mindegyikkel megkerekítették a sebet, számolva:
Sem kilenc, sem nyolc,… sem egy.
A babákat a keresztútra lökték, a legelőre hajtandó csürhe elé. Aki felveszi, arra ragad a betegség.
(Mátészalka, Szabolcs m. Gunda gy.; KLTE Néprajzi Intézetének Archívuma 0111)
b) Férges disznó gyógyítása: Háromszor napkelte előtt szőrt tépnek a disznó hátáról, és sárral felragasztják arra az ajtóra, ahol az állat kijár. Közben mondják:
Ebben a disznóban pondré van kilenc,
nem kilenc, csak nyolc,…
…
nem egy, egy sem.
(Tiszajenő, Szolnok m.; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
nem kilenc, csak nyolc,…
…
nem egy, egy sem.
(Tiszajenő, Szolnok m.; Magyar Néphit Topográfia 18. kérdőíve)
A meghatározott számtól (általában 9, ritkábban 3, 7, 10, 100) visszafelé számlálás általánosan elterjedt a legkülönbözőbb konkrét funkcióban. A 10-től 1-ig számolás helyi elterjedést mutat (Háromszék, Moldva), ugyanígy az abaúji „szem kilenc, szem nyolc…” forma. Néha S-jellegű kívánságokkal vagy elküldő formulákkal társul. Kevesebb adat van a b) képviselte ellentétes módosító szavakkal bővített visszafelé számlálásra. Leggyakoribbak a „nem… hanem” és „nem… ha” változatok. A „nem… de” szerkezet Borsod megyében elterjedt. Általában „nyű” (ritkábban patkány) „kiolvasására” használják. A b) szöveg tartalmazta – a konkrét szituációra utaló – tényközlő bevezetőhöz hasonlók mindenfajta kötött számláló szöveghez társulhatnak.
Az a) szöveg képviselte visszafelé számolás „sem”, „se nem” vagy „nem” tagadószó ismétlésével általában 9–1-ig, ritkábban 7–1-ig, főleg az említett két hagyományos célra, ritkábban bármilyen egyéb baj gyógyítására volt használatos. A nyelvterület keleti részén számkettőzéses forma ismert.
Ezekben az esetekben – amikor a csökkenő számsor módosítószókkal „9 nem 9” vagy „9 nem 9 hanem 8” stb. sorozattá bővül – a kijelentő ráolvasások állító-tagadó szerkezete még világosabb. Másrészt a kérő/parancsoló ráolvasásokban közvetlenül kifejeződő ’valamivel/valakivel történjék valami’ jelentés lesz világosabbá, amikor a számok felsorolása a csökkenésre utaló igékkel („maradjon”, „legyen” stb.) egészül ki.
656c) Széltályog gyógyítása: A gyógyító asszony háromszor mondja:
Tályogos asszonyok hetvenheten járnak,
a hétről maradjon hatra,
a hatról ötre,…
s az egyről semmire.
a hétről maradjon hatra,
a hatról ötre,…
s az egyről semmire.
Ha a beteg gyerek, „neveletlen/nevetlen” ujjával keríti visszafelé a hasát. Marhának vagy juhnak férfisapkával puffogtatja a hasát.
(Gyimesközéplok, Csík m.; Kallós 1966: 153)
A c) szöveg a számlálás speciális, Csíkban és Moldvában elterjedt, „tályogra”, „gelkára”, „csumára” alkalmazott altípusát képviseli. A bevezetők a betegség 7, 9 vagy 77 asszonyi alakként való megszemélyesítését tartalmazzák; olykor csak „hetvenhétféle betegséget” említenek (pl. „hetvenhétféle széltályog, hétből maradjon hatra…” stb.). Ezzel gyakran társul az itt epikus szövegek záradékaként is ismert, elmúlást kívánó formula (pl. „Úgy elmúljék, mind a füst a szélbe, s a só a vízbe”).
Néhány szöveg (Bács-Bodrog és Pest m.) a betegség csökkenésének óhaját Jákob juhainak, illetve fiainak számcsökkenésével fejezi ki. Két (1635 körül feljegyzett) számlálást tartalmazó epikus ráolvasás a „nyíves” szent Jób és „szent János turjában” lévő kilenc nyű gyógyítására utal. Jób, illetve Szent Iván személye „szent Jóbhoz”, a „pondrók patrónusához” intézett fohászban is megjelenik (Barna G. 1974).
Egy, a számlálással rokonelvű ráolvasás-csoportban (Kolozs m. és Moldva) a betegség elmúltának óhaját csökkenő nagyságú tárgyak felsorolása fejezi ki, hasonlatba foglalva (Diószegi 1955). Mindezek mellett előre, vagy előre és visszafelé való számlálás is ismert, leggyakrabban állatsebbe „esett” pondró kipusztítására.
A számláló ráolvasások közismertek voltak, de gyógyító specialisták (pl. állatok baja esetén pásztorok) is használták (Herman 1914: 583; Barna G. 1974: 198). Általános európai elterjedtségük régi és régóta sokrétű gyakorlatra vall. Ezt igazolja a legrégibb (4. századi latin) szövegemlék magas absztrakciós szintje is („kilenc mirigy nővér, nyolc mirigy nővér … kilencen legyenek mirigyesek, nyolcan legyenek mirigyesek … egy mirigyes se legyen”; Heim 1892: 490). Egész Európában ismertek voltak a férgeket kiolvasó szövegek. A közelmúltban inkább azokon a területeken maradtak fenn, ahol a népi állatorvoslás pásztorok kezén volt (a pásztorkodás archaikusabb szintjével összefüggésben; délszláv, szlovák, román területeken). Elterjedtek voltak a szemölcs-leszámolás különböző fajtái, továbbá sömör, kelés, himlő, pattanás és egyéb „leszámolható” dolgok megszámolása (pl. az igézet-gyógyító szenesvíz készítésekor a 9 szén megszámolása, Kelet-, Délkelet-Európában). A visszafelé – ritkábban előre – számolás 7–1 vagy 9–1 között általánosan elterjedt (különböző grammatikai-statisztikai formák helyi elterjedésével). A 7 és 9 mellett a svédeknél 20-tól, 10-től, 12-től 1-ig számolás is ismert, és szórványosan – főleg Kelet-Európában – egyéb kezdőszámok is előfordulnak, általában epikus bevezetőhöz kapcsolódva (valamilyen speciális okkal; pl. orosz, láz elleni ráolvasás 85-től kezdődő számolással, Heródes 85 lányára utaló epikummal; Mansikka 1909: 96). A kötött formákkal már nemcsak „számolnak”, hanem „nem leszámolható” bajokat is gyógyítanak. Utóbbiak közül Közép- és Nyugat-Európában a láz, Délkelet-Európában az „igézet” a leggyakoribb.
A bibliai alakok, betegségek védőszentjeinek a számlálás „szereplőivé” tétele inkább 657(nálunk is fellelhető) közép-, nyugat-európai sajátságnak látszik. „Szent Jób nyűvei”-nek kiszámolására feltehetően egy Közép- és Nyugat-Európában elterjedt, Jób szenvedéseire utaló epikus ráolvasás, a „Jobsegen” (Spamer 1958: 76–94) adta az indítékot, mint erre Barna Gábor is utalt (1974: 201). Szórványosan Közép-Európa több helyén is megjelenik számláló ráolvasókban Jób személye, vagy Jób „férgei”. Jóbon kívül e szerepben előfordul Szent Péter, Krisztus, Szent Borbála és Szent Balázs – adataink szerint leggyakrabban cseh, német, szlovén, olasz területeken. – A betegségeknek a magyar (erdélyi–moldvai) szövegekéhez hasonló megszemélyesítése inkább, de nem kizárólagosan, kelet-európai jellegzetesség: A betegség lányai, esetleg fiai, testvérei, vagy maga a betegség mint 9, ritkábban 7 nővér – cseh, lengyel, szerb, bolgár, újgörög, orosz, továbbá svéd, dán és olasz szövegekben (többnyire férgek vonatkozásában) jelenik meg. E térbeli differenciálódás valószínűleg időbeli különbségek vetülete. A szentek és bibliai személyek, akiknek 9 vagy 7 férgük, vagy egyéb betegségük van, ehhez a fajta – ókori keleti démonelképzelésekre visszavezethető – megszemélyesítéshez képest nyilvánvalóan másodlagosak. Mindenesetre a magyar nyelvű számláló ráolvasásokban bizonyos tekintetben Kelet- és Nyugat-Európa gyakorlata találkozik.
