BECSAPÓS JÁTÉKOK
633BECSAPÓS JÁTÉKOK
Ezeket mindenhol igen kedvelték. Az ügyetleneket vagy lustákat kifigurázták, nevetséges helyzetbe hozták: székhez kötözték, leöntötték vízzel stb. E spontán beugratásokon kívül voltak kötött becsapós játékok is, melyeket rendszerint olyanokkal játszották, akik először voltak a társaságban (pl. a fonóban). Ilyenformán mintegy felavatták az új tagot. Leggyakrabban a vízzel való leöntés valamelyik változata szerepelt, de másképp is becsaphatták egymást.
A gyermekláncfű bóbitáját például körülhordozzák mindenütt, mintha lámpás volna, világítana, s úgy tesznek, mintha valakit keresnének vele. A gyanútlan játékos orra alá dugva váratlanul ráfújnak, s annak szeme-szája tele lesz pihével (Gazda 1980: 369. sz.).
Játszanak foghúzást is: két, támla nélküli széket úgy takarnak le egy pokróccal, hogy köztük egy széknyi a távolság. Ez azonban nem látszik. Valakit rábeszélnek, hogy jöjjön betegnek: odavezetik a letakart székekhez, s középre ültetik, ahol nincs semmi (90. ábra). 634A játékos persze lehuppan a földre, mire a többiek összefogják a pokróc két végét, és jól elverik a „beteget” (Arka, Abaúj-Torna m.; Náday P. gy. 1952).
90. ábra. Foghúzás
A vízzel való leöntés többféleképpen történhet. Lássuk egyik változatát Gazda Klárától:
„A nagyobb fiú így szólt a kisebbhez:
– Nézd meg, hogy én az inged ujját levágom, de tű és cérna nélkül vissza is varrom. Te menj ki, s az inged ujját hagyd bent!
Ezt csak úgy lehetett kipróbálni, ha az gyanútlanul félig kibújt az ingéből, kiment az ajtón, s az inge ujja az ajtó között bent maradt. Ekkor a bent levő egy csupor vizet töltött bele, mire az jól megvizült” (Gazda 1980: 690. sz.).
Nagylányok sikamlós játéka a kalitka. Ez csak fonóban elképzelhető, hasonlóképpen a többi ilyen játékhoz, mert a lányok csak ott voltak magukban. Gondosan elfüggönyözték az ablakot, bezárták az ajtót, nehogy a legények meglássák őket, s úgy szórakoztak. „Vállalkozót kerestek, ki akar kalitka lenni, kismadarat tartani. Volt lány, aki kíváncsiságból is vállalkozott, annyira csábítónak érezte a készülő játékot. Megkötötték kezét-lábát, majd négykézlábra állították. »Hol a kismadár?« »Ehol a kismadár!« – Egyik pajkos társa alábujt és fellökte. A kalitka felborult, a szoknya felcsúszott, s a barátnők hangos kacaja kíséretében előtünt a kismadár is, amit a legények még szívesebben megláttak volna” (Lajos 1974: 447).
Gyakran ugratják egymást olyan fogadással is, aminek trükkje van. „Az egyik legény így szólt a jelenlévőkhöz:
– Fogadjunk, hogy egy tojást nem tudtok kerékkel esszetörni.
Ha került rá vállalkozó, a fogadást a kezdeményező nyerte meg, mert sarokba tette be a tojást, ahová kerékkel behatolni nem lehetett” (Gazda 1980: 705. sz.).
