ERDEI LÉNYEK
ERDEI LÉNYEK
A magyar néphit gyér számú rájuk vonatkozó adata szerint különböznek mind nemükben, mind elnevezésükben, mind jellemvonásaikban. Leghatározottabb az erdélyi vadöreg, vadember, valamint vadleány alakja. Előbbi nagy szakállú, szőrös öreg, az „erdő és a vadak felett őrködött”. Az emberekkel szemben ambivalens magatartású, de inkább ellenséges. Megbünteti az őt bosszantókat, vele tiszteletlenül beszélőket (Kalotaszeg, Gyimes). Élelemért elvégzi a favágók munkáját. A vadleány, erdei leány, víg leány szép, hosszú hajú, meztelenül járó lány, teste olykor szőrös, körme hosszú, állati karomhoz hasonló; az erdőben él, nincs tűzhelye, nem süt kenyeret. Előre megérzi és megjósolja az időjárást: ha jó idő van, szomorú, sír, mert tudja, hogy rossz idő lesz (és fordítva). Magatartása szintén ambivalens az emberek irányában: hiedelemmondái szerint bosszút állhat az őt bosszantókon, de az emberek maguk közé csalogatják, „elfogása” után házhoz szelídítik, tejet, ruhát adnak neki, csizmát tesznek ki, amit felhúz meztelen lábára. Odahozott gyerekét is civilizálják: megmosdatják, a szőrtől leborotválják.
Az Erdélyből többször közölt, fában lakó szellemre, „erdők anyjára” vonatkozó adatok általában nem magyarokhoz, hanem románokhoz kapcsolhatók; mint ahogy a hasonló északkelet-magyarországi adatok is többnyire a valamikori magyarországi nemzetiségektől 554(ruszinoktól) származnak (Lajtha 1941; Gunda 1956; Salamon 1975; Ferenczi I. 1960a). A magyar néphit e „hiányát” jelzi az is, hogy ismert néhány olyan ráolvasástípus, amelynek délszláv, román, német párhuzamai erdei, hegyi szellemeknek, „erdők anyjának” adják át, „kiabálják ki” a betegséget, a magyar szövegek viszont boszorkányhoz, szépasszonyhoz – a magyar néphit létező hiedelemlényeihez – szólnak. Ugyanez a helyzet a betegséget „fának átadó” ráolvasásokkal, amelyeket Európa több pontján (pl. francia, német adatok szerint) a fának „áldozatot adó” cselekmények kísérnek. A magyar népi gyógyászatban ez a gyakorlat a megszemélyesített fának elküldő-átadó jelképes gesztusokban nyilvánul meg.
