„MÁGIKUS” GYÓGYMÓDOK
„MÁGIKUS” GYÓGYMÓDOK
A hagyományos népi embergyógyítás szemléletének megértéséhez az szükséges, hogy áttekintsük a gyógyításmódok főbb típusait. A szakirodalomban két megközelítési mód ismeretes. Az egyik szerint a tapasztaláson alapuló ismeretek egy meghatározott történeti pillanatban rituális megerősítést kapnak, a másik nézet szerint a népi gyógyításban használatos növényeknek csak mintegy negyede bírt valóságos gyógyerővel, az igazi hatást a gyógyítás folyamata, maga a rítus, a lelki ráhatás ereje fejtette ki. Világosan kell látni azonban, hogy a gyógyítás népi hagyományvilága a kultúrának azon területe, amelyben szinte egyforma arányban keverednek az empírián, a nemzedékek felhalmozott tapasztalatán alapuló gyógymódok a hiedelmek diktálta, irracionálisnak tűnő parancsokkal, elképzelésekkel. A hiedelemrendszer a maga belső törvényszerűségeivel csak kívülről szemlélve tűnik érthetetlennek, a belső kötődések az elemek között rendet teremtenek, s a kapcsolódások ismeretében természetesnek tűnnek, különösen a használók szemében. A néprajzi kutatást a rendszer egésze érdekli, s a népi gyógyítást is mint a kultúra rendszerének egy részét szemléli, olyan részként, amelyben jellegzetesen keverednek a racionális (ésszerű) és irracionális (hiedelmeken alapuló) elemek. A könnyebb 707eligazodás kedvéért a népi gyógyítás anyagának ismertetését a mágikus jellegű gyógyító tevékenység vázlatos bemutatásával kezdjük, majd a különböző gyógyító technikák s a felhasznált anyagok (elsősorban a gyógynövények) ismertetése kerül sorra.
A „mágikus” kifejezés a fejezet címében a régebben használatos „babonás” helyett áll; szemben az utóbbi lekicsinylő értelmével, helyesebbnek tartjuk a néprajzi szakirodalom címkéjét használni a varázslással kapcsolatos cselekvések jelölésére. A mágia szemléletet jelent, mint látni fogjuk, lényegében csak annyit, hogy a mindennapokban használt tárgyakat alkalmazták a varázslatokban, a gyógyítás folyamán, de mindig a hiedelmek parancsolta módon (vö. Pócs 1979b).
