ÚJ ÁJTATOSSÁGI FORMÁK
ÚJ ÁJTATOSSÁGI FORMÁK
Az egyházi ünnepek kapcsán említést kell tenni néhány újabb keletű ájtatossági formáról, amelyek a húszas, harmincas években honosodtak meg a magyarországi görög katolikusok körében. Feltűnő megjelenésükre a korabeli egyházi sajtó is fölhívta a figyelmet (Új ájtatossági formák 1935). Népszerűsítésükben nagy szerepe volt az eperjesi püspökségnek és a máriapócsi bazilita rendnek, de gyors elterjedésüket spontán folyamatok is elősegítették. Ezek a nagyrészt Galícia felől érkezett ájtatossági formák mára már többé-kevésbé a hivatalos liturgia részévé váltak. Így lett általános görög katolikusaink körében Jézus Szent Szívének, Szent Józsefnek, Krisztus királyságának tisztelete, az úrnap megtartása, így terjedt el egyes görög katolikus falvakban a lourdes-i ájtatosság, vagy – immár a helyi római katolikus plébánia hatására – a Szent Antal-kultusz (Bartha E. 1980: 48; 1986: 322). Szent Antal a legtöbb helyen a szegények segélyezésében Szent Miklós helyébe lépett. A tokaji templomban a Szent Miklós-persely fölött megjelent páduai Szent Antal képe is (Bálint S. 1977: I. 51.). Fábiánházán a segélyezés már a századforduló éveiben Szent Antal nevében történt (Ráböjtölés 1905).
