HÉTFÁJDALMÚ SZŰZANYA, SZEPTEMBER 15.
HÉTFÁJDALMÚ SZŰZANYA, SZEPTEMBER 15.
Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe. Búcsúnapját a következő vasárnap tartották.
Mária fájdalmainak hű kifejezői a magyar költészet Mária-siralmai és a művészet 422Pietà-szobrai. Az oltárra került késő gótikus Pietà-szobrok a barokk időkben búcsújáró kultuszt teremtettek: Sasváron, Pozsonyban, Nyitrán, Sümegen, Felsősegesden, Gyöngyösön, Egerben. A jórészt szlovák és lengyel népi faragóktól származó, búcsúfiának vett Pietà-faszobrocskák hozzátartoztak sok magyar parasztház belső vagy külső képéhez, különösen a Jászságban és a katolikus Kiskunságban.
A Magyar Pietà-kultuszt serkentették a szerviták. Egri templomuk messze környék jámbor zarándokait vonzotta. A bükki palóc és a jászsági jámborság egyik tűzhelye lett. A Hétfájdalmú Szűzanya egri kultusza nem korlátozódott a búcsúnapra, szeptember harmadik vasárnapjára, hanem szinte az egész esztendőre kiterjedt. Két évszázadon át virágvasárnaptól mindenszentekig, minden hónap harmadik vasárnapján délután a szerviták templomából, népiesen a fájdalmas templomból körmenet vonult fel az egri vár kálváriájához.
A Hétfájdalmú Szűzanya nagy hatású kegyhelye volt Sasvár. Hatalmas tömegek keresték fel évente, erősítve Mária szenvedéseinek kultuszát.
