KISASSZONY, SZEPTEMBER 8.
KISASSZONY, SZEPTEMBER 8.
Szűz Mária születésének emléknapja. A középkorban vigíliája és nyolcada is volt.
Több mint 200 magyarországi templomot szenteltek Kisasszony tiszteletére. Ezek templombúcsúja szeptember 8-án van. A kegyhelyeknek is kedvelt búcsúnapja Kisasszony ünnepe. Nagyasszony mellett ezen a napon kereste föl a kegyhelyeket az újkorban a legtöbb búcsús zarándok.
A liturgikus hagyomány szerint Mária a hajnali szép csillag. Belőle támad az igazság napja, Krisztus. E képzetkörrel függ össze a Kisasszony-napi paraliturgikus népi cselekedetek többsége. Tápé jámbor asszonyai Kisasszony hajnalán kimentek a Tisza partjára és ott várták a napköltét. Közben olvasót és az alkalomhoz illő népi imádságokat mondogattak. Úgy tudták, hogy aki megérdemli, a fölkelő napban megláthatja Máriát. Sugarai rózsát szórnak. Ez a látomás a Napba öltözött asszony Jelenések könyve-beli (12.1.) képzetköréből merít. A tápai asszonyok azonban nem álltak egyedül szokásukkal. A Dunántúlról és Észak-Magyarországról egyaránt ismertek hasonló adatok. Sokfelé várták Kisasszony hajnalán a napfölkeltét, hogy meglássák benne Máriát, néhány helység népének elképzelése szerint: a bölcsőben fekvő Máriát. Boldogasszonyban, Andocson, Vodicán, Pócson, Csatkán a búcsúsok Kisasszony hajnalán virrasztva várták a napfölkeltét. Amikor feljött a nap, letérdeltek és elimádkozták az úrangyalát.
A középkorban valószínűleg vetőmagszentelés volt Kisasszony napján. A liturgiából kiesett szokásra csak néhány vetőmaggal kapcsolatos cselekedet emlékeztet, például az, hogy a Kisasszonyra virradó éjszaka Göcsejben kitették a harmatra a vetőmagot, hogy az úristen szentelése fogja meg.
