SZENT IVÁN, JÚNIUS 24.
SZENT IVÁN, JÚNIUS 24.
Keresztelő Szent János, zoboralji nevén Virágos Szent János, szegedi nevén Búzavágó Szent János ünnepe. A Szent Iván név a bizánci egyház középkori kultikus befolyására emlékeztet.
A nyári napfordulóhoz kötődő Szent Iván-napi tűzgyújtás és tűzugrás az európai népek közös hagyománya, pogány kori öröksége. Az egyház a legtöbb országban, így Magyarországon is középkori liturgiájába építette és megszentelte a Szent Iván-napi 417tüzet. A tűzugrás szokásvilágával itt részletesebben nem foglalkozunk, mivel viszonylag sok szó esik róla a szokásokról szóló fejezetben.
A csíki székely falvak népe Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján tízesenként alét, vagyis lombsátrat, illetve felzöldágazott ponyvasátrat készített valamelyik ház előtt. Ebben az imasátorban előimádkozó vezetésével éjszaka olvasókat és litániákat imádkoztak az összegyűlt szomszédok.
Csíkszentdomokoson Keresztelő Szent János ünnepének vigíliáján gyerekek angyaloztak. Angyaloknak, királynénak, Zsuzsannának öltözve kislányok járták a falu házait egy csengettyűs fiú vezetésével. A házakban énekeltek, illetve egy kisebb jelenetet játszottak el, majd továbbmentek. Köszöntésükért tojást és pénzt kaptak (Székely L. 1943: 28–29).
