VENDEL, OKTÓBER 20.
423VENDEL, OKTÓBER 20.
Szent Vendel ünnepe, aki a jószágtartó gazdák, pásztorok, különösképpen a juhászok védőszentje volt az újkorban. Vendel tisztelete Magyarországon a 18. században terjedt el. Népszerűsítésében nagy szerepe volt a keletre irányuló német migrációnak és kolonizációnak. Elterjesztését nagymértékben szorgalmazta Padányi Biró Márton veszprémi püspök (1696–1763).
Vendel tisztelete különösen a Dunántúlon, azon belül Veszprém, Tolna, Baranya megyékben, valamint a Jászságban és a csanádi püspökség területén volt a legélénkebb. E tájakon emelték a legtöbb Szent Vendel-kápolnát és Szent Vendel-szobrot. Jellemző, hogy a dunántúli szobrok legtöbbször Rajna-vidéki parasztöltözetben ábrázolják a szentet. A Jászság és a Kiskunság Vendel-szobrai ezzel szemben magyar juhászként jelenítik meg. Készítőik ingben, gatyában, dolmányban, cifraszűrben, tarisznyával, zsírozott hajjal, széles karimájú kalapban ábrázolták.
A Vendel-kápolnákat és Vendel-szobrokat Szent Vendel ünnepén körmenetekkel tisztelték meg. E körmenetekkel kérték a szent közbenjárását állataik védelmére. Különösen baranyai német falvakban volt szokás az állatok Vendel-napi megáldása. Az állatállományt ilyenkor a Vendel-kápolnához vagy Vendel-szoborhoz (ritkábban más kultuszhelyhez) hajtották, ahol a pap misét vagy litániát mondott, majd megáldotta a jószágot.
Páliföldszentkereszt búcsújáróhelyre a környékbeli falvak vegyes nemzetiségű népe nagy zeneszóval három októberi vasárnapon zarándokolt el, mégpedig azokon a vasárnapokon, amelyek Vendel napja köré estek. A kegyhelyen jószágaikért könyörögtek. Ezeket a szakrális alkalmakat vendelbúcsúnak vagy vendelvasárnapoknak nevezték.
A 20. század elején Csorna népe Vendel napján misét mondatott a jószágért. Két esküdt állott az oltár előtt égő gyertyával.
A Mezőföld juhászai a hétnek azt a napját szentelték Vendel tiszteletére, amelyre abban az évben Vendel-nap esett.
Vendel napja ünnepe volt a jószágnak is: nem fogták be, nem dolgoztatták.
