A KELENGYE ÉS JEGYAJÁNDÉK ELŐKÉSZÍTÉSE

Full text search

58A KELENGYE ÉS JEGYAJÁNDÉK ELŐKÉSZÍTÉSE
Kelengyének nevezzük azt a ruha- és bútorneműt, azokat a használati tárgyakat, amelyeket a menyasszony magával vitt vőlegénye házához. Ezek személyes szükségleteit fedezték, tulajdonát képezték. Tárkány Szücs Ernő e tárgyakat kiházasítási javaknak nevezi, minden bizonnyal jogosan, felfogásával azonosítjuk magunkat (Tárkány Szücs 1981). A moldvai csángóknál a századfordulón a következőképp készítették elő a nevezett ruhaneműket:
„Ez alatt a jegyes-idő alatt a menyasszony házánál legalább egyszer és legfeljebb kétszer varró van. A varró napján a menyasszony házánál már reggel 9–10 órakor összegyűlnek a meghívott szomszéd, ismerős vagy rokon lányok és legények. A varróba a vőlegény is elmegy. A vőlegény fogad cigányt és visz bort, pálinkát, mézespálinkát. A menyasszony házánál az összegyűlt fiatalság egy része segít a főzésnél, mert két étkezés van a varró ideje alatt, nagyobb része pedig varr. A lánynak varrják a fehérneműt, melyen a hím már régebben elkészült. A legények is varrnak zsákokat, polyvákat, durvább dolgokat. Munka közben énekelnek, tréfálnak, este aztán abba hagyják a munkát és jó későig táncolnak muzsikaszó mellett, rendesen az udvaron, télen úgy, mint nyáron” (Wichmanné 1936: 59).
Ez a kalákamunka azonban csak a kelengye, a jegyajándék befejezéséhez nyújtott segítséget. Köztudomású, hogy azokon a vidékeken, ahol az asztal- és ágynemű, valamint a fehérnemű házi szövésű vászonból készült, ott az anyák leánygyermekük születése után hozzákezdtek a számára való fonás-szövéshez. A serdülő lányok számára is rendelkezésre állott jó néhány év, hogy maguknak dolgozzanak, bár az ő feladatuk inkább a fonás volt. A kelengyébe kerülhetett anyától, nagyanyától származó darab is, de lehetőleg csak új, vagy megkímélt állapotú. A leánykérők elfogadásánál fontos szempont volt, hogy a kelengye készültségi foka olyan-e, hogy a jegyesség rövid ideje alatt befejezhető. A kalotaszegi kelengyéről szóló tanulmányban megfeszített munkáról olvashatunk a jegyesség idején. Ugyanott tudjuk meg, hogy nyolcéves programot dolgozott ki egy anya a kelengye előállítására (Fél–Hofer 1970). A kalotaszegi községek kelengyéi mennyiségükben meghaladták az országos átlagot, de mindenütt az asszonyok egyik legmegerőltetőbb feladata volt leányuk kelengyéjének előállítása.
A jegyajándékok közt sok helyütt szerepelt a hímzett ing és gatya, amelynek befejezésére ez volt az utolsó alkalom.
A jegyajándékok egy részét vásárolni kellett, a házi szövés-fonás visszaszorultával nőtt a vásárolni valók aránya. Így közbeiktatódott egy ünnepélyes vásárlás is.
„A kézfogás és áldomásivás közti időt a kialkudott jegyajándékok bevásárlására szokás fordítani, mellyben a két fél mellett legszerencsésebb egy harmadik. A mesterember ugyanis ki ismervén kikkel van dolga – a kivánt czikkeket, tudva, hogy a házasodó legény néhány forintért nem igen koczolódik mátkája előtt – két árra szabja, de meg is veszik rajta” (Molnár I. 1855: 100).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi