A RENDELLENESSÉGEK MEGELŐZÉSE
A RENDELLENESSÉGEK MEGELŐZÉSE
A születési rendellenességek megelőzését célzó szokások döntő hányada a terhesség időtartamára volt érvényes. Egyik csoportjuk azon képzeten alapul, hogy bármi szokatlan, ijesztő jelenséget lát az asszony (megcsodálja, ráfelejtkezik, rácsudál), a gyermek majd ahhoz lesz hasonló. Ezzel végül is minden testi, sőt szellemi fogyatékosságot magyarázni lehetett utólag. Az idevonatkozó megelőző és elhárító szokások jobbára megegyeztek az egész magyarságnál. A nő eleve kerülje az olyan alkalmakat, ahol ilyesmit láthat. Ha mégis bekövetkezett a baj, gondoljon állapotára, ez már eleve semlegesítheti az ártalmat; immár alaposan nézze meg az adott dolgot, személyt, s tanácsos meg is köpködni azt; mutasson fügét; ujját gyorsan dugja szoknyája derekába. Sok helyen hozzáteszik, hogy az ártalom akkor veszélyes különösen, ha megijed közben az asszony. Ijedtség ellen a megöntés ilyenkor is hasznos. Arra, hogy a ma számon tartott születési rendellenességeken túl, parasztságunk egyebeket is elkerülendőnek ítélt, az előírások, tilalmak indoklásaiból következtethetünk vissza. Sok helyen még a teherbe esést, sőt a házasságkötést megelőzően is érvényesnek vélték, hogy összenőtt, ún. kettes gyümölcsöt ne egyen a nő, mert kettes-gyereke lesz, azaz ikreket szül. Ezt elkerülendő ugyancsak országszerte ismert tilalom, hogy egyszerre két sulykolófát ne vigyen magával. Kutyába, macskába ne rúgjon, mert gyermeke „szőrösen születik”. Az ilyen agos (ebagos, 15aggott, aszoványos) gyerekkel kapcsolatban elsősorban Erdélyből s a bukovinai magyaroktól ismerünk részletes adatokat (Diószegi V. 1960b). Európa-szerte rendellenességnek tartották az újszülött testén lévő anyajegyet (jegy, jel, billig, anyafolt). A magyarságnál legáltalánosabb magyarázat szerint ennek előidézője, hogy valami – többnyire gyümölcs – ráesik az állapotos asszonyra, vagy ilyesmivel megdobják, megütik. Az anyajegy formája azután erre a tárgyra fog hasonlítani. Megelőzésre nincs sok lehetőség, viszont ha az adott gyümölcsöt felkapva, azt gyorsan a farához nyomja a nő, ezáltal „átviszi a jelet” olyan helyre, ahol legalább nem lehet majd látni. Az idevonatkozó képzetek gyakran keveredtek a megcsudálással, megkívánással, ijedtséggel, s ilyenkor a már említett védekezési módokhoz folyamodtak.
