A NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁG

Full text search

A NEMESI KÖZBIRTOKOSSÁG
A parasztok és a polgárok kommunitásaihoz volt hasonló a feudalizmus idején a nemesi közbirtokosságok gazdálkodásszervező szerepe. Az erdőt, a legelőt, a rétet, a nádast, a halászó vizeket s minden egyéb haszonvételt – mint földesúri jogot – a kis- és középnemesek rendszerint közösen hasznosították, mivel a nagyfokú birtokaprózódás miatt az önálló kezelés gyakorlatilag amúgy is megoldhatatlan volt. Olykor több településen szétszórtan élő, egymással rokonságban álló nemes családok alkottak egy közbirtokosságot, s közös gazdasági ügyeiket valamelyik megbízott családtag irányította (összefoglalóan: Kállay I. 1983: 101–147; a több megyére kiterjedő nagygörbői – Tolna m. – közbirtokosságra lásd Kiss Á. 1977). A török hódoltság után (a középkor óta folyamatosan nemesek lakta falvak mellett) a török–magyar csatározásoknak kevésbé kitett tájakon nagy számban alakultak ki olyan települések, ahol csak nemesek, esetleg az ő zselléreik laktak, s mivel gyakorlatilag paraszt módra éltek, nemesi jogaikat közösen gyakorolták. Veszprém megyében például 27, Zala megyében 89 falu vallotta magáról, hogy 1848 előtt szabad, nemesi község volt (részletesen: Degré A. 1976).
Ezeknek a nemesi falvaknak a gazdálkodását néhány példa megfelelően szemlélteti. Szentgálon (Veszprém m.) a királyi vadászok nemes közössége a 18. században a bíró és a 12 tagú tanács mellett malom-, bor-, vadász- és makkbírákat választott. Ezek a „szakbírák” Szent György-nap táján – a költségvetési év zárásakor – voltak kötelesek a számadásukat elkészíteni, a bíró pedig a közgyűlésnek számolt el. Ez a gyakorlat, ha nem is volt mindig hibátlan az adminisztratív fegyelem, a 19. század folyamán is jellemző maradt (Maksay F. 1973: 299). Mivel a „Nemes Királyi Vadász Kompániának” különlegesen fontos szerep jutott a nemesi előjogok kinyilvánításában, ennek elöljárója, a vadászbíró a vadállomány óvásáért, valamint a közönséges-, s az évenként egyszeri, a Bécsbe szállítandó jelképes adó megszerzését célzó királyi vadászat megszervezéséért egyaránt felelősséggel tartozott (Tálasi I. 1979–1980: 340–343). Az „Alsóörsi Nemesi Közbirtokosságnak” (Veszprém m.) a 19. század első felében nem volt állandósult szervezete: a szükségletnek megfelelően választottak tisztségviselőket (elnököt, gazdát, gondnokot, erdőinspektort). Ezek a megbízottak gondoskodtak azután a kaszáló, a nádas évenkénti szétosztásáról, őrködtek az erdő hasznából való arányos részesedésen, valamint bérbe adták a közbirtokossági malmot, kocsmát, mészárszéket és kőbányát (Jablonkay G. 1968: 180. skk.). A csallóközi Tejfalu nemesei, akik magukat latin szóhasználattal komposszesszoroknak (azaz közbirtokosoknak) 562nevezték, olyan önrendelkező közösséget alkottak, mely 1848 előtt (jóllehet a faluban éltek zsellérek is) lényegileg azonos volt a „politikai községgel”. A falu élén a hadnagy állott, s az ő szerepe a falusi bíróénál is szélesebb körű volt, a gazdasági ügyeket pedig a kamarás intézte. Minden gazdasági természetű közös ügyben a közgyűlés volt illetékes határozni; így a rétek kaszáltatásának és a legeltetésnek a rendjéről, az erdők vágásáról, a halászati, az aranymosási jog, a vízimalom, a bolt, a mészárszék, a kocsma bérbeadásáról, valamint a községi alkalmazottak (pásztor, erdőőr, bakter, tizedesek) megválasztásáról (Csiba L. 1958: 311. skk.).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi