A TANÁCS

Full text search

586A TANÁCS
A faluközösség önkormányzata a földközösségben gyökerezik. A faluközösségben a közös földbirtoklás és az önellátó gazdálkodás következménye az erős egymásrautaltság volt és ez eredményezte az együttműködés szükségszerűségét, az erős közösségi kötelékek kialakulását. A földműves falu világszerte nemcsak településforma, nem együttélők szervetlen csoportosulása, hanem gazdasági szervezet és jogi közösség is volt, jogokban és kötelezettségekben egyaránt részesülők közössége. A rendkívül sokoldalú, az élet minden területére kiterjedő ügyek kialakították a faluközösség önkormányzatának és önigazgatásának fórumait. Az önkormányzatok országos elterjedéséhez a (köz)szabad eredetű közösségek szolgáltatták a modellt. A 11. századi törvények is ezekre a közösségekre hivatkoznak (Bolla I.–Horváth P. 1977: 11, 18; Kósa Szántó V. 1983: 48).
A középkor folyamán az egész falu jelen volt a falugyűlésen, ahol a legfontosabb döntések évente egyszer Szent György napján születtek. A falu azonban nemcsak a maga életének zökkenőmentes folytatását biztosító jogszabályokat alkotta meg, hanem azok megvalósítására, végrehajtására létre hívta az alkalmas testületet, szervezetet a hites férfiakból, esküdtekből álló tanácsot is. A tanács megalakulásának körülményeit, indokait jól szemlélteti egy nagyon késői, 19. századi példa, a tejfalusi közbirtokosság által először 1821-ben megalakított „szűkebb bizottság”, amely a hadnagy (a nemesi községek vezetője) által értekezés és intézkedés céljából összehívott testület. Ez a testület akkor hívandó össze, amikor „olyan állapotok adják elő magukat, ami miatt az egész helységet összehívni nem lehet, vagy a tárgy nem is érdemli … csősz-, pásztor-, erdőőrző-, bakterfogadás, tizedesállítás, mezővizsgálás, aprólékos excessusok megvizsgálása és elítélése, mértékek, mészárszékek vizsgálata…” (Csiba L. 1958: 312). A falugyűlés szerepe a későbbi (18–19.) századokban elsősorban a község vezető személyében – a bíróban – és testületében – a tanácsban – élt tovább. Ezenkívül egyes különleges jelentős esetekben, mint például a gyújtogató ellen hozott népítélet, bíráskodási funkciója is fennmaradhatott. Nem lehet eldönteni, hogy a 18. századi boszorkányperekben többször, Kelet- és Nyugat-Magyarországon egyaránt előforduló kifejezés, hogy a „falu törvént látott”, a „falu megbüntette” a falugyűlésre vagy a falu nevében ítélkező testületre, tanácsra vonatkozik-e (Wellmann I. 1980: 387; Degré A. 1963: 266; Schram F. 1970a: II. 408, 544, 573).
A falugyűlés által választott testület, a tanács feladatai a 18–19. században:
A szabad foglalással birtokolt határ művelési ágak szerinti beosztása, a nyomások kijelölése és rendjének megállapítása; a tilalmak és a szabadulás idejének megállapítása, meghirdetése; a tilalmak megtartása; a megművelt, bevetett határt védő porgolát kerítések elkészíttetése a gazdákkal; a határba járás rendjének, a különféle munkák idejének megállapítása; a legeltetés rendjének megállapítása; csőszök, kerülők, pásztorok fogadása, munkájuk ellenőrzése; a községhatár külső szélének esztendőnkénti bejárása, a szomszéd községek esetleges foglalásai elleni védelmezése (Papp J. 1992: 174; Molnár A. 1985: 100; Wellmann I. 1980: 377, 393, 395; Bárth J. 1984: 161).
Így például a számosállatnyájak szervezése a tanács hatáskörébe tartozott, míg a juhnyájak legeltetésére és haszonvételeinek ügyintézésére autonóm gazdasági közösségek 587alakultak, nemegyszer városrészek vagy a Székelyföldön falurészek – tízesek – szerint. A falusi közösséget képviselő tanács ezekben az esetekben csak a társulások számát, az egy-egy nyájban őrizhető állatok mennyiségét határozta meg, illetve legelőiket jelölte ki a községi határból. Hajdúszoboszlón az egyes nyájak, mint például az igás ökrök gőbői és az őrlős ménesek a kertségek zárt tömbjei vagy utcák szerint szerveződtek. Számukra a tanács, az elöljáróság, majd a tsz jelölt ki legelőt, s a gazdák házsorjában őrizték a jószágot. Ha a számosállatnyáj őrzésére nem községi pásztort alkalmaztak, hanem fennmaradt a sorőrzés, ennek megszervezése is a tanács feladata volt (Varga Gy. 1976: 164; Paládi-Kovács A. 1993a: 302–304).
A földesúri és állami adók, egyházi tized, árendák, taksák és egyéb közterhek igazságos elosztása, beszedése, elszámolása, a közmunkák elosztása, az előfogati sorrendiség megállapítása, a katonaállítás és a katonák elszállásolásának megszervezése is a tanács feladata volt (Komoróczy Gy. 1971: 86; Bárth J. 1984: 161; Molnár A. 1985: 100; Sárközy Z. 1958: 259).
A fentieken kívül a közbiztonság védelme, a közrend fenntartása, a rendbontók, jogszokásokkal szembekerülők elítélése, megbüntetése, a közerkölcsök megtartása, a peres ügyekben döntés meghozása, a különféle igazolások kiadása, az egyház ügyeinek intézése is a tanács kötelességei közé tartozott (Molnár A. 1985: 100).
Az úriszék figyelemmel kísérte és ellenőrizte a falusi gazdálkodást, a községi számadásokat, ítéleteket is hozott az ezzel kapcsolatos ügyekben (Kállay I. 1985: 67). Nemegyszer a falusi közigazgatás ügyeibe is beavatkozott: a 18. század második felében a nagykállóiakat felszólította, hogy a naponta kijáró sertéscsürhe helyett kondát tartsanak, vagy Nyíregyházán az úriszék jelölt ki új helyet a gabonásvermek számára. Az is előfordult, hogy a falusiak megalapozott panaszára leváltotta a bírót (Kállay I. 1985: 68–70).

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi