A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK FENNTARTÁSÁNAK VERBÁLIS SÍKJA
A beszéd funkciója a hagyományos paraszti kultúrában sok tekintetben más volt, mint ma. Elsősorban nem az önkifejezés eszköze volt, hanem a kapcsolatok barátságos szinten tartásáé, mégpedig lehetőleg minél kevesebb információ kiszolgáltatásával. A beszélgetés alaphangneme a tisztelet, s a bizonyos határokon nem túllépő érdeklődés és nyitottság volt. A férfiak presztízsversengésének a beszéd is kiemelt területe volt, ezért a tréfálkozásba bujtatott ugratás is szervesen hozzátartozott.
A hosszabb társas beszélgetés fontos illemszabálya volt a türelmes kivárás, „nem vágtak egymás beszédébe, mindenki tudta, mikor kerül rá a sor. Mikor lehet neki szólni” (Gémes E. 1979: 142). A megszólalás sorrendje nem volt független az alkalmi beszélgetőcsoport belső hierarchiájától. A gyermek nem szólhatott bele a felnőttek 681beszélgetésébe, a fiatalabb az idősebbnek itt is elsőbbséget kellett hogy adjon. A legutóbbi évtizedekig az asszonyok sem szóltak bele a férfiak beszélgetésébe. Az utolsó, a döntő szót a családi vitákban a családfő mondta ki.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.